Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Tilcsik György: Hol állt Magyar László szülőháza? Mai történet egy (szombat)helyi legenda megszületésének okairól és körülményeiről

Okvetlenül említést érdemel, hogy ezzel tökéletesen egybevág Thirring Gusztáv fennidézett azon kijelentése, amely szerint a Zanelli család az 1810-es évek végén a szombathelyi Főterén abban a házban élt, amelyben az 1930-as évek második felében a Dukesz- féle papírkereskedés volt.34 (8. kép) Amúgy e ház - amely bár némileg, de szerencsére nem visszafordíthatatlanul megváltozott külsővel, az egykori szombathelyi piactér nyugati oldalán állt házak közül egyedüliként őrizte meg több mint 2 évszázados alakját és formáját - sokáig erősen lepusztult állapotban várta sorsa jobbra fordulását, mígnem felújítása 2008 januárjában megkezdődött.

Annak bemutatásához és megértéséhez, hogy mi okozta a vaskos félreértést, pontosabban a balul sikerült kutatást, további adatok és tények megismerése szükséges.

Ezek sorában a legkorábbi és talán a legfontosabb esemény közvetlen előzménye az volt, hogy Neuhauser Antal molnár és városi polgár 1822 őszétől kezdve egyre több pénzügyi nehézséggel kényszerült szembenézni, mígnem fizetésképtelenné vált. Hosszas huzavona után végül nem maradt más lehetősége,35 mint hogy Szlávics József csizmadiától és nejétől, Stefanies Erzsébettől nem sokkal korábban, 1821. augusztus 4-én megvásárolt házát36 eladja. Ezért nejével, Weinhoffer Annával egy, 1826. június 14-én Bécs város magisztrátusa előtt tett és írásba foglalt németnyelvű nyilatkozattal lemondtak házukról, és egyben meghatalmazták Mittermayer Ferencet, Szombathely város bíráját, hogy értékesítse az ingatlant.37 Erre a legcélszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy a házat elárverezik, és az ebből befolyt összeget a tartozások vagy legalább azok egy részének visszafizetésére fordítják. Érdektelenség miatti több sikertelen kísérlet38 után az 1826. november 25-én lezajlott licitáción azonban már akadtak vevők. A 4 nappal később, tehát november 29-én megtartott városi tanácsülésen Mittermayer Ferenc városbíró és Turkovics János aljegyző szóban jelentették, hogy a csődbejutott Neuhauser Antal Forró utcai házát „... ezen hónap 25kén többször próbált licitatiok után, kótya vetye uttyán Zanelli Ferenc materialista1’9 ccmcivis40 urnák, mint érette az öszve jött licitánsok közül leg többet Ígérőnek 5041 ft W.,41 olly föl tétel mellett el adták, hogy méglen a ház ára le nem tetetődik, addig attul járandó árenda a creditorok42 részére, a summa le tetele után pedig a meg vevő Zanelli Ferenc ur[nak] járjon.”43

Miután az árveréssel sikerült megtalálni a legmagasabb vételárat ígérő vevőt, a városi tanács következő, 1826. december 2-án megtartott ülésén Mittermayer Ferenc - a neki

34 Thirring, 1937. 3-9. p.

35 VaML Szvkt. Ktjkv. 319/1822-1823., 342/1822-1823., 438/1822-1823., 492/1822-1823., 512/18221823., 513/1822-1823., 545/1822-1823., 49/1823-1824., 95/1823-1824., 138/1823-1824., 546/18241825., 672/1824-1825., 652/1825-1826.

36 Szlávics József és felesége, Stefanies Erzsébet 1795. január 26-án vásárolta meg e házat Gáspár József szabótól és nejétől, Kulifay Annától, akik 1792. augusztus 8. óta voltak tulajdonosai, amelyből következőleg az Szlávicséké volt 1818. november 18-án, azaz Magyar László születésekor. VaML Szvkt. Ktjkv., 1791- 1793. 384-385. p., 1793-1795. 247-248. p., 194/1821-1822.

37 VaML Szvkt. Ktjkv. 585/1825-1827.

38 VaML Szvkt. Ktjkv. 551/1825-1827.

39 Kereskedő.

40 Városi polgár.

41 Bécsi értékű forint, azaz váltóforint. Az 1811-ben, majd 1816-ban végrehajtott devalváció után Magyar- országon kétféle, a pengő- és a váltóforint volt forgalomban: 1 pengő- vagy ezüstforint 2,5 bécsi értékű vagy váltóforintot ért. Mindkét forint váltópénze a krajcár volt, és 1 forint 60 krajcárral volt egyenlő.

42 Hitelezők.

43 VaML Szvkt. Ktjkv. 579/1825-1827.

354