Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Tilcsik György: Hol állt Magyar László szülőháza? Mai történet egy (szombat)helyi legenda megszületésének okairól és körülményeiről
tatását és megörökítését kívánta elvégezni - Krizsán László tollából egy rövid élet- és pályarajz jelent meg Magyar Lászlóról.6 7 Már az írás alcíme is magára vonta a figyelmet: „Elhagyatva: tündöklő életmű, sötét háttérrel’’.7 Ám ami ezután következett, az több, mint meghökkentő volt: „1818. november 13-ika jeltelen hétköznap volt Szombathelyen. Ezen a napon nem pusztított sem tűz, sem vihar, nem ülésezett a városi tanács, senkit sem állítottak bíróság elé. Egyszóval: nem volt feljegyezni való. Azt akkor még senki nem sejthette, hogy e szürke hétköznap nemcsak Szombathely, hanem nemzeti tudományunk számára is jeles ünneppé rangosodik majd az idők folyamában. Annál is kevésbé gondolhattak volna ilyesmire, mert e krónikákból kitaszított naphoz egyelőre szégyenteljes esemény a Taljánországból betelepült szatócs, Zanelli Ferenc házát tette ki az utca nyelvének, ahol a megesett cselédlány gyermeket szült. Szégyellte nyilván a fűszeres, hogy ilyesmi megtörténhetett házában, és hogy az ismerősök hiányában elvállalt keresztapaságot pletykára éhes környezete esetleg félremagyarázza. Elsősorban azonban a leányanya, Elorváth Anna szégyenkezett annyira, hogy szégyenében, de legvalószínűbben a gyermekágyi láztól, három héttel fia világrajötte után, elbújdosott a föld alá. Az árvát nagyanyja vette gondjaiba, s mivel az apa személye sokáig ismeretlen volt, a fűszeres segítette, újabb pletykákra is okot szolgáltató kisebb adományokkal a koldus sorban tengődő, unokáját nevelő öregasszonyt. Amikor kitudódott, hogy a gyermek apja Magyar Imre, a Festetics grófok Csáktornyái birtokának jószágkormányzója, a kényszerűségből csordogáló keresztapai segélyek hirtelen elapadtak. A gyermek ily módon elvesztette gyámolítóját, de újat vagy jobbat nem nyert helyébe, mert az időközben házasságra lépő apa nem adhatott egy törvénytelen fattyút nászajándékul törvényes hitvesének, Gremsperger Klárának. A »törvénytelen« származása miatt anyja nevét viselő Horváth László így maradt továbbra is anyai nagyanyjánál és élte a szegények és a társadalomból kitaszítottak sanyarú életét.”8 Nem számítva az idézetben előforduló helyesírási vagy nyomdahibát - bujdosott, és nem bújdosott -, valamint az olyan fogalmi tévesztéseket, mint hogy a jószágkormányzó nem azonos a gazdatiszttel, a szatócs pedig a fűszerkereskedővel, továbbá eltekintve attól, hogy nem a nagyanyja, hanem a dédanyja nevelte a gyermeket közvetlenül anyja halála után, a fenti sorok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a szerzőnek nem csupán a fantáziája lódult meg és indult vad táncra, hanem szó- és fogalomhasználata is messze- messze alulmúlta a tudományos közlésnél joggal elvárható elemi szintet. A fent idézett, kicsit alpárira és nagyon bulvárosra, ellenben kétségtelenül és feleslegesen hatásvadászra sikeredett okfejtésének igazán komoly, és mint később kiderült, messzeható következményekkel járó elemének azonban egyértelműen az bizonyult, hogy - ismét és nyomatékosan hangsúlyozzunk: egyetlen forrásra vagy adatra való utalás nélkül - tényként állította, hogy Horváth Anna Zanelli Ferenc szombathelyi fűszerkereskedő szolgálatában állt, és az ő házában hozta világra gyermekét. Krizsán e teljességgel megalapozatlan állítással, a nem kevéssé nyakatekert okfejtéssel és a jóízlés határait itt-ott bizony átlépő leírással valójában az alcímben már felsejlő és írásának elején gyorsan deklarált, egyszersmind az egész cikk alapvetéséül és alapkoncepciójául szolgáló azon megállapítást 6 Krizsán, 1988. 7 Krizsán, 1988. 233. p. 8 Krizsán, 1988. 233-234. p. 346
