Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Mayer László: A bolondok vizétől a polgárrá avatás szertartásáig. A szombathelyi Kupái kút metamorfózisai a 18–20. században

rendszerváltás előtt, 1983-ban újdonságként hathatott. A szoborcsoport másik elnevezését - „Nemzedékek” - a nemzedékváltás és a várossá érés folyamatának jelképeként is értelmezték.' (Nem tudjuk, mi az oka, de az augusztus 20-ai ünnepre készült mű a hivatalos ceremóniában már nem jelent meg, felavatásáról a helyi újság nem számolt be.8)

A továbbiakban a mítoszölés szándéka nélkül kívánom feltárni azokat az okokat és folyamatokat, amelyek egy 18. század végi kéziratban már megtalálható, de negatív előjelű szólásmondást és a mögötte megbúvó valóságtartamot többszöri át- és félreértelmezéssel, a kút helyének változó lokalizációjával, a kupa(i) szó sajátos etimologizálásával a kollektív bölcsesség forrásává lényegítette át. Arra keresem a választ, hogy a tényszerű múlt mikor és hogyan vált (válhatott) emlékezetes múlttá;9 miként lehetett ez a helyi polgárság identitásának alapja.

A Kupái kút első említésének10 felfedezése Dobri Mária nevéhez fűződik, aki Kresz- nerics Ferencnek (1766-1832), a szombathelyi líceum paptanára az „Emlékezet segítsége ...” című kézirata 24-25. oldalán talált rá az alábbiakra: „Ez is ivott a kupái kutból, nem heába, hogy ittál a kupái kútbúl, Szombathelyi, ivott a kupái kutbúl. Ezzel a mondattal Szombathely táján azt jelentik, hogy valakinek az esze elbujdosott. Kupái kút Szombathelyen a Zöld-fa vendégfogadó előtt volt, de már régen bé tömték, aki ebből ivott azt mondták, hogy megbolondult. Erre a vélekedésre talán az adott alkalmasságot, hogy ide való volt egy Répást nevezetű Szürke Barát, és ennek húga Répásijurka, kik eszik elvesztése után még élteket el nem vesztették. Szombathelyen tartózkodván hol szánakozásra, hol nevetségre indították a Várost. Répási Barát egy kivájt furkós bottal fel alá bóklált, azt ha borral megtölthette, tovább illant...

A Répási Jurka pedig Szombathelyen az árva házban lévén sok nevetséges jelenségeit mutatta be az ő bolondságának, ezt én is jól esmértem. El haltak ezek. De a kupái kútból való ivás most is fenn van a Szombathelyieknél, kiket leginkább csúfolnak, hogy a kupái kutbul ittak.”"

Kresznerics 1791-ben kezdte el összeállítani fenti kéziratát, amelybe érdekes, ritka táj- szavakat, közmondásokat jegyzett fel, a legtöbbször megadva azok eredetét is.12 Feltehetően szombathelyi tartózkodása alatt, 1793 és 1812 között hallotta a kútra vonatkozó anekdotát, amelyet közmondás formájában - „Kupái kút Szombathelyen. = Ez is ivott a kupái kútból.”13 - bővebb magyarázat nélkül, majd néhány oldallal később a kézirattól eltérő információval kiegészítve - „Kupái kút. Szombathelyen hajdan, de már ma helyét sem tudják mutatni, azonban mondatik most is: Ez is ivott a kupái kútból.”14 - közölt 1831-ben megjelent szótárában. A

' Kereszturiné Pintér Mária: Köztéri szobrok, emléktáblák Szombathelyen. [Szombathely, 1989.] 117. p.

8 Elkészült a szoborcsoport. = VN, 1983. aug. 27. 1. p.; Léránth István: Krónika. = Vasi Propagandista, 1983. 6. sz. 161-162. P.

9 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Ford. Hidas Zoltán. Bp., [ 1999.] 53. p.

10 16. századra történő „visszavetítési kísérletként” lásd Fehér Mátyás: Képek Szombathely múltjáról. Szombathely vára 1596-ban. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1942. dec. 13. 5. p.; Ua. = Lapok Szombathely történetéből (továbbiakban: LSZt.), 1995. 37. sz. 1. p. (Panniculus Ser. C.; 49.)

11 Dobri Mária: Kresznerics Ferenc, 1766-1832. = Vasi Szemle (továbbiakban: VSZ), 1993. 4. sz. 523. p.; Vő: Mióta ismerik a kupái kút elnevezést? = Savaria Fórum (továbbiakban: SF), 2000. nov. 23. 14. p.

12 Tóth Péter: Kresznerics Ferenc, 1766-1832. In: Szombathelyi tudós tanárok. Szerk. Köbölkuti Katalin. Szombathely, 1998. 48-51. p.

11 Kresznerics Ferenc: Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. 1. rész. A-K. Buda, 1831. (továbbiakban: Kresznerics, 1831.) 345. p.

14 Kresznerics, 1831. 347. p.

332