Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Gyáni Gábor: Identitás, emlékezés, lokalitás

rés, amelyet a történetírás lát el kívánatos módon.5 A múltról szóló beszéd történetírást megillető monopóliuma azonban újabban megrendülni látszik. A közkeletű emlékezetteóriák - a Maurice Halbwachs, Walter Benjamin, Pierre Nora, Jan Assmann és Paul Ricouer által kifejtett elképzelésekig bezáróan - abban mind egyetértenek, hogy a múlt sokféle emlékezeti gyakorlata egyaránt képes betölteni a kollektív emlékezet egyik legfőbb funkcióját, az identitás megteremtését és biztosítását. Ahogy Assmann fogalmaz: „A társadalmi hovatartozás tudata, amit »kollektív identitásnak« nevezünk, a közös tudásban és emlékekben való osztozáson alapszik.”6 Lett légyen szó hagyományról vagy történelemről, kommunikatív vagy kulturális emlékezetről, netán spontán vagy mesterséges emlékezetről, a kollektív identitás képzésében mindegyiknek oroszlán szerepe van.'

A különbség abban jelentkezik, hogy bizonyos kollektív identitások, mindenekelőtt a nemzeti identitás a történelmiesített hagyomány, tehát a kulturális vagy a mesterséges - a teremtett - emlékezet révén keletkezik, a benne felhalmozott és átadott tudás, az összetartozás általa felkeltett érzésének köszönhető. A kollektív identitások egyéb fajtái ellenben a reflektálatlan hagyomány, a spontán vagy kommunikatív emlékezet jóvoltából kristályosodnak ki és válnak állandóvá. Az emlékezet e két módjának léte és jelentősége ilyenformán az egymást váltó közösségi formák dinamikájához illeszkedik. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a múlt nemzeti kánonokhoz igazított történelmiesítése idővel a múlt másféle kollektív identitások szerinti fogalmának enged vagy engedhet utat. Az identitások váltógazdasága kölcsönöz nagy jelentőséget az identitáspolitikának, amely hosszú ideig kizárólag a nemzet mint „képzeletbeli közösség” emlékezetét kultiválta.8

Ha az identitás manapság többnyire plurális, akkor a lokalitás fogalma még inkább a kollektív élet széttagoltságát és további partikularizálódását fejezi ki, mivel a lokalitás a szubnacionális identitások táptalajául szolgál. Talán ezért is hangsúlyozza Pierre Nora, hogy miután elvesztette korábbi éltető közegét, az emlékezet nyomban átköltözik a helyekbe, amelyek egyike csupán a nemzeti emlékezetközösség. Jóllehet az emlékezet nemzeti tere alkot egyedül „egyetlen hatalmas egységet” annak folytán, hogy a nemzet az idők során azonossá lett a történelem mint olyan fogalmával. „Szent a történelem, mert szent a nemzet. A nemzet révén maradt fenn emlékezetünk a szentség terén belül. ... Ám - folytatja Nora - ahogyan a történelem megszabadult a nemzeti önazonosságtól, úgy megszűnt az is, hogy benne lakozzon az azt hordozó alany... A nemzet már nem összetartó keret, mely megerősíti a közösségi tudatot .... [Következésképpen a] nemzet már ... pusztán egy adat, a történelem társadalomtudománnyá vált, az emlékezet pedig tisztán privát jelenség. A nemzeti emlékezet [ilyenformán] a történeti-emlékezetben ölt hát utolszor testet.”9

5 A történelmi idő változó fogalmához lásd Koselleck, Reinhart: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Ford. Hidas Zoltán, Szabó Márton. Bp., 2003. különösen 401-430. p. (Circus Maximus)

6 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Ford. Hidas Zoltán. Bp., 1999. 138. p.

7 A többi említett emlékezet elmélethez vö. Halbwachs, Maurice: On Collective Memory. Ed., introd. Lewis A. Coser. Chicago, 1992. 244 p. (Heritage of sociology); Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. = Aetas, 1999. 3. sz. 142-157. p.; Ricoeur, Paul: Memory, History, Forgetting. Chicago, 2006. 662 p.

8 Smith, Anthony D.: National Identity. Harmondsworth, 1991. 227 p. (Penguin politics and current affairs); Commemorations. The Politics of National Identity. Ed. John R. Gillis. Princeton, 1994. (továbbiakban: Gillis, 1994.) XII, 290 p.

9 Nora, 1999. 145., 146. p.

306