Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: A Schey család Kőszegen, 1794–1883
meg. A fiúk közül az 1840-es években Fülöpöt, Józsefet és Sándort terményekkel foglalkozó nagykereskedó'ként, a többieket csak kereskedőként tartották számon. Ekkor már megjelentek a következő generáció tagjai is, 1848-ban kereskedésből élt József fiai közül Károly és Márkus Antal.14 Sándor fiai, Móric, Ferenc és Antal az 1850-es 1860-as években jelentek meg Kőszeg gazdasági és politikai életében. Ezt követően azonban alig 2-3 évtized alatt a Scheyek elhagyták Kőszeget. Márkus, aki a Vas vármegyei zsidóság elöljárója volt 1834-ben, az 1850-es évek elején Pozsonyba (ma: Bratislava, Szlovákia) távozott,15 Frigyes az 1830-as évek végén Kőszegen, Antal az 1830-as évek elején Bécsben elhunyt.16 Legtöbbjük 1850 után Ausztriában, leginkább Bécsben telepedett le, és az 1880-as évek második felében már egyetlen Schey családtag sem tartózkodott folyamatosan a városban. Önként adódó kérdés, hogy a családtagok többsége miért éppen a a császárvárosban talált új otthont magának? Ennek földrajzi, neveltetési-érzelmi, de főleg gazdasági okai voltak. A 19. század nagyobb részében a Nyugat-magyarországi területek nemcsak térben, hanem szellemiségben is közelebb álltak Bécshez, mint Pest-Budához. Mint a Morvaországból Magyarországra érkezettek többsége, a Schey család is nyelvében és kultúrájában elnémete- sedett. Többnyire németül leveleztek, szerződéseiket is ezen a nyelven kötötték, és általában üzleti, valamint magánügyeikben is Ausztria felé orientálódtak. A kőszegi keresztény, német-magyar kereskedők és iparosokat is erősebb gazdasági kapcsolatok fűzték az osztrák örökös tartományokhoz, mint Magyarország középső és keleti területeihez, így természetesen ez jellemezte az itt élő zsidókat is. Mindezeken túl Kőszeg éppen az 1840-es és az 1850-es években veszítette el végképp gazdasági és társadalmi vonzerejét. 1823 és 1845 között még több mint 1000 fővel nőtt a lakosság száma,17 de a század további évtizedeiben csupán alig néhány 100-zal. A korábbi korlátozott piacközpont szerep jó részét egyre inkább átvette a megyeközponti szerepével egyre határozottabban élő Szombathely.18 Erre a természetesnek mondható, de Kőszeg szempontjából erősen negatív folyamatot felerősítette, hogy a város szellemi életét erősen meghatározó és sok embernek munkát adó Dunántúli Kerületi Táblát 1850-ben megszüntették. Az a tény pedig, hogy a korábbi tervekkel és a helyiek reményeivel ellentétben, a Sopron-Nagykanizsa és a Győr-Graz vasútvonalak elkerülték a települést, már mindezek következményeként jelentkezett. A magyarországi helyzettől eltérően, Bécsben az 19. század első felében, a megtelepedés tiltása ellenére, egyre nagyobb lett a zsidók száma, és mind tekintélyesebb gazdasági befolyásuk.19 Ebbe a helyzetbe érkeztek Bécsbe a kőszegi Scheyek, akik számíthattak a már ott élő Schey Frigyes segítségére, aki bécsi kereskedelmi tanulmányainak befejezése után telepedett le a Habsburgok városában, és a Wertheimstein majd a Landauer 14 A következő összeírások nemcsak a Scheyekkel, hanem a többi zsidó családdal kapcsolatban is érdekesek, eddig közzé nem tett adatokat tartalmaznak: VaML KFL Kvt. Div. et ex. 70 köt. 285. sz. 1841. február 9., 78. köt. 172. sz. 1848. június 21. 11 VaML A VI. sz. Kataszteri Helyszínelési Felügyelőség iratai. Műszaki iratok. Kataszteri iratok, 1857. Kőszeg 16 VaML KFL Kvt. Jkv. 876/1832. 17 VaML KFL Kvt. Divet ex. 1845. 74. köt. 157. sz. 18 Tilcsik György: Ismeretlen adatok Kőszeg, Szombathely és Vas megye népességi és kereskedelmi viszonyai- hoz a XIX. század közepén. = Vasi Szemle (továbbiakban: VSZ), 1982. 3. sz. 439-459. p. 19 McCagg, O. William: Zsidóság a Habsburg Birodalomban, 1670-1918. Ford. Boris János. Bp., 1992. (továbbiakban: McCagg, 1992.) 44-57. p. 26
