Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
SZEMÉLYES VITÁK ÉS KÖZÖSSÉGI KONFLIKTUSOK VAS MEGYÉBEN A 16–20. SZÁZADBAN - Katona Attila: „Nem volt olyan ügy, amely ennyi harci zajongással, …csatazajjal járt volna az erkölcsvédelem tekintetében.” Hatalmi harc, közerkölcs és fürdőhasználat Szombathelyen az 1920-as években
szavazták, akik hívei voltak a strandnak, de azért fogadták el, mert az egész ügyet Mikes presztízs ügyének tartották. Most, hogy eljött a jó idő akciót kell indítani a közös fürdőzés mellett. Több ezren írták már alá ezt az petíciót, amely követeli a közös strandfürdő visszaállítását,”51 Az írás nemcsak minden fontos érvet - legyen az erkölcsi,52 anyagi, pedagógiai - felsorolt, de egyben közölte az üzemvezetó'ség erkölcsi védőintézkedéseit is, a teljes fürdőru- ha kötelező viselését. Hangsúlyozta a neofita buzgóság veszélyeit: „Ne legyenek pápábbak a pápánál.”53 54 Ugyanakkor ironikus formában a következőt javasolta: „Az úszás, pihenés és üdülés és sport is nincs nemek alapján szétválasztva, vagy tessék a kirándulást lovaglást is szétválasztani, meg a korcsolyázást is.”5,> Az érvelésből persze a demagóg elemek sem hiányoztak: „Ne feledjék, azt, hogy akik kiharcolták a közös fürdőzés tilalmát azok felelősek a város újabb deficitjéért is, és azért az újabb adófizetőknek kell fizetni.”55 Volt azonban ebben a furcsa helyzetben egy paradoxon, tudniillik kit is kell ostromolni a helyzet megváltoztatásáért. Nyilván nemcsak Mikes püspök nem jöhet szóba, hanem Rogács Ferenc kanonok sem, akit védett a papi talár,56 jóllehet utóbbi a vita kiújulásakor fenntartva álláspontját, annak a sajtó hasábjain is hangot adott.57 A fő célpont tehát a város vezetése lett, akik nem is titkoltan hasonló véleményen voltak, mint a „mozgalomban” tömörülök. A korábbi helyzet visszaállítása azonban, olyan konfrontációt igényelt volna, amelyhez sem elég muníció, sem bátorság nem mutatkozott. Maradtak a sajtópolémiák, ahol el lehetett mondani, hogy nem forradalmi és kommunista álláspont ragaszkodni a közös fürdőzéshez.58 Rogács Ferenc kanonok most már egy újabb érvet is lobogtathatott a nyilvánosság előtt; a jogerős döntést. „Lehet ez ellen hadakozni - írta a Vasvármegyében megjelent cikkében - a művelt társadalmakban is ez folyik, ez ellen nem lehet kifogást emelni, hogy ilyen folyik a társadalomban nem volt olyan lehetetlen állapot, amelynek nem akadtak védelmezői a korszakunkba. ... Nem akar vitatkozni a névtelen szerzővel, ha keményebb hangot használt annak az volt az oka, hogy a tanács és az üzemigazgatóság kettős magatartása ellen lépett fel és kétszeri alkalommal. Lehet az újságírónak privát véleménye, hiszen az mindenhez ért. Nem igaz, hogy a szombathelyiek közönsége a közös fürdőzés visszasí- rását követeli. Néhány könnyűvéri pillangó és kiélt szatír követeli a közös fürdőzést, kéjelegni akarnak.”59 „Szombathelynek fürdő kell és pedig higiéniás célra és nem tüntető parázna felvonulásokra. ... Szombathelynek a szegényebbek legyen fürdője ahhoz szívesen hozunk áldozatot, a pénzünk nem arra való, hogy gazdag polgárok azon kéjelegjenek. A vezérek álljanak össze és csináljanak egy részvénytársaságot. A körmendi utcánál, ahol széles a folyó medre és a Don 51 Akció a közös fürdő visszaállítására. = NYÚ, 1924. jún. 9. 2. p. 52 „A strandvezetése kötelezővé tette a teljes fürdőruha viseletét és ezért nem láthatok a női idomok sem, mit több még annyi, sem mint egy bálon, ahol a mély dekoltázsok izgalomba hozhat Még annyi lehetőség sincs mint a modem táncok esetében sem, aki pedig gondolatban akar vétkezni az Istenem megteheti így is, meg megteheti a korzón is. Az álszenteskedőknek üzenjük, hogy sok képtárban mi több még a Vatikánban is sok hölgy kép látható mi több strandruha nélkül remélhetőleg ezeket sem nézik meg.” Uo. 5! Uo. 54 Uo. 55 Uo. 56 Dr. Rogács Ferenc a közös strandfürdő'ellen. = NYÚ, 1924. jún. 16. (továbbiakban: Rogács, 1924a.) 3. p. 5‘ Rogács Ferenc: Iszappal dobálóznak. = Vvm., 1924. jún. 15. (továbbiakban: Rogács, 1924b.) 2. p.; Rogács, 1924a. 3. p. 58 Rogács, 1924a. 2. p. 59 Uo. 216
