Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Bariska István: A zsidóság Kőszeg városában és uradalmában a 14–16. században
A két elnevezésben nincs ellentmondás. A kérdés az volt, hogy miként kezelte a Kőszeget birtokló magyar főúri család a zsidókérdést a maga hatáskörén, pontosabban szólva, a maga magánjogán belül. Az akkori Magyarországon ugyanis először fordult az elő, hogy a zsidókérdést földesúri kezelésbe vették, amelynek következtében az példaértékű lett. A kétféle utcaelnevezést illetően az a véleményünk, hogy azok szoros kapcsolatban állnak egymással. Kőszeg uradalma és városa között aló. század közepén heves magánjogi harc bontakozott ki. Ennek kapcsán a kőszegi uradalom 1568-ban 14 pontos szerződéstervezetet küldött a kormányzati felügyeletet ellátó Alsó-Ausztriai Kormányszéknek és Kamarának. Ebben egyértelmű követeléseket fogalmaztak meg a várossal szemben.8 Ezek érintették, az egykori Zsidó utcát, a Herrenstadl-nak nevezett városrészt (ma: Kelcz-Adelffy utca). A Garai család birtoklása idején ugyanis a Herrenstadl, azaz az egykori Zsidó utca nem a polgárvárosnak, hanem a földesúrnak volt alárendelve. E kívánság rávilágít arra, hogy az uradalom a Zsidó utcát illetően, történeti-magánjogi igényt fogalmazott meg a várossal szemben. Az utca azonban a 16. században már a város, azaz az Alsó-Ausztriai Kamara kormányzati felügyelete alá tartozó város igazgatási felügyelete alá tartozott.9 Ezekből a forrásokból tehát egyértelműen kitetszik, hogy a Judengasse a 15. században az uradalomhoz tartozott, amelyre a Herrenstandl elnevezés is. A jegyzőkönyvek, a városi statútumok illetőleg az oklevelek egyetlen szóval sem említik a gettó létét, ugyanakkor bizonyítható, hogy 1393 és 1540 között a kőszegi zsidóság szigorúan elkülönülve és izolálva élt a belvárosban, miközben a 16. század második felében és a 17. században a zsidóságnak nem lehetett ingatlana a kőszegi belvárosban. A zsidóság folyamatos jelenléte a 16. század közepéig nagyon nehezen igazolható. Harsányi László monográfiájában azt állítja, hogy a Kőszegre települt zsidóságnak 1420- ban el kellett hagyni a várost, és csak aló. század elején tért vissza.10 A szerzőnek az volt a véleménye, hogy a zsidók 1420. évi távozása Kőszegről az (alsó-) ausztriai kiűzetésükkel, 1 évszázaddal később bekövetkezett visszatérésük pedig azzal a ténnyel volt kapcsolatos, hogy III. Frigyes császár közbenjárt értük a pápánál, valamint azzal, hogy utóbbi időpontban Csehországból és Sopronból is el kellett távozniuk. A KŐSZEGI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETÉNEK PERIODIZÁCIÓJA Álláspontunk szerint nem megalapozott az az állítás, amely szerint a zsidóknak 1420- ban el kellett hagyni Kőszeget. Házy ugyanis félreértette a város magán- és államjogi hovatartozását. A kőszegi zsidóság történetének belső periodizációja ugyanis eléggé jól megállapítható. 1393 és 1441 között - amint előbb említettük - a kőszegi zsidók a Garai család alattvalói lettek. A Garaiak ekkor nagyon aktív és meglehetősen folyamatos telepítési politikát folytattak. Elképzelhetetlen, hogy ebből kimaradtak volna a zsidó telepesek. Annak nem elhanyagolható gazdasági feltételei voltak. A zsidóság földesúri telepítése összefüggésben állt Kőszeg harmincadmentességével, továbbá a kőszegieknek a Német Birodalomba irányuló borexportjával. Ismeretes, hogy a Garaiak érték el az uralkodónál, hogy a külföldi zsidóság betelepítését a fenti engedményekkel kössék össze.11 8 VaML KFLTk. Lvt. 71. sz. Transactio. Wien, 1568. augusztus 5. 9 VaML KFL Kézirattár. Banska István: Kőszeg város önkormányzatának története a XVI. században. Bölcsészdoktori disszertáció. Kőszeg, 1976. 66-68., 120. p. 10 Flarsányi, 1974- 8-9. p. 11 Mályusz, 1984. 153. p. 18
