Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
SZEMÉLYES VITÁK ÉS KÖZÖSSÉGI KONFLIKTUSOK VAS MEGYÉBEN A 16–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: A Zsoldos család küzdelme a szombathelyi polgárjog megszerzéséért 1786 és 1846 között
TILCSIK GYÖRGY A ZSOLDOS CSALÁD KÜZDELME A SZOMBATHELYI POLGÁRJOG MEGSZERZÉSÉÉRT 1786 ÉS 1846 KÖZÖTT Bácskai Vera kutatásaiból tudjuk, hogy a későfeudalizmus időszakára - amikorra a városok gazdasági, illetőleg kereskedelmi szerepköre és jogi fogalma Magyarországon jól láthatóan elvált egymástól - a városi polgárjog politikai és gazdasági súlya, jelentősége és fontossága is lényegesen megváltozott a korábbi időszakhoz viszonyítva. „A 19. század első felére kialakuló városhálózat, melynek hierarchikus csúcsán egyre több volt a hagyományos jogi városokétól eltérő társadalmi összetételű és gazdaságú város, önmagában is, objektíve aláásta a régi polgárság rendi különállásnak jelentőségét, még ha az érintettekben ez nem is tudatosult."' Mindez alapvetően nem a polgárság átalakulását, hanem a hagyományos rendi szerkezet bomlását jelezte, hiszen a városi hierarchiában előkelő helyet elfoglaló, valódi városi funkciókat betöltő földesúri és püspöki városok polgárságának gazdasági és társadalmi érdekei, továbbá mentalitása nem különbözött a szabad királyi városok polgárságának érdekeitől és mentalitásától. A szabad királyi városokban a polgárságon belüli vagyoni rétegződés elmélyülése, a különféle „polgári” foglalkozások ugyancsak eltérő rentabilitása, és a betelepülő, de polgárjogot nem szerző személyek növekvő száma és az összlakossághoz viszonyított mind magasabb aránya tovább gyengítette a régi rendi struktúrákat. A kiváltságaihoz, megszerzett pozícióhoz és a városon belüli befolyásához makacsul ragaszkodó, számarányát tekintve egyre csökkenő rendi(es) polgárság mellett mind nagyobb szerep jutott a polgárjoggal nem, de gazdasági súllyal és kapcsolatokkal annál inkább rendelkező rétegeknek, elsősorban a nagykereskedőknek. Ebből adódóan a városokban a társadalmi presztízst már nem annyira rendi jogállás - beleértve ebbe a természetesen a városi polgárjogot is -, hanem sokkal inkább a vagyoni helyezet, valamint a gazdasági jelentőség és befolyás biztosította, amely az elmondottak miatt az előbbivel nem állt szoros és szerves kapcsolatban.1 2 Ugyanakkor fontos és városi polgárjog súlyával összefüggő jelenségként említhető, hogy a városokban a polgárjoggal rendelkező személyeknek ekkor már nem volt tényleges, legfeljebb formális befolyásuk az adott város vezetésére és igazgatására. Emellett pedig miután a városi polgárjog megszerzése ekkor már nem tartozott az ipar és a kereskedelem folytatásának előfeltételei közé, a szabad királyi városokban élő kézművesek és kereskedők nem feltétlenül, sőt egyre kevesebben törekedtek a polgárjog megszerzésére, amelynek következtében a városokban egyre inkább csökkent a polgárjoggal rendelkezők összlakosságon belüli aránya. 1 Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Bp., 2002. (továbbiakban: Bácskai, 2002.) 132. p. 2 Bácskai, 2002. 132-134- p. 173
