Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
SZEMÉLYES VITÁK ÉS KÖZÖSSÉGI KONFLIKTUSOK VAS MEGYÉBEN A 16–20. SZÁZADBAN - Bácskai Vera: „…az régi usustul el nem állunk…”. Szombathely viszályai földesurával, Szily János püspökkel az 1780-as és az 1790-es években
is megmaradt, és elvesztették a húsvágás jogát is. Bíráikat pedig a földesúr jelöltjei közül kellett megválasztaniuk.1 Jogai megnyirbálása ellenére Szombathely az egyösszegben fizetett cenzus, és főleg bíráskodási szabadság megőrzése révén továbbra is elég nagy autonómiával rendelkezett ügyeinek intézésében. A püspök némi kedvezményeket és engedményeket is biztosított számukra, így a per lezárása után nagyobb konfliktusokról nem történt említés. A szombathelyi püspökség 1777. évi alapítása után a püspöki rezidencia berendezkedésével, a földesúr helyi jelenléte következtében megszaporodtak az összeütközések. Szily János beiktatását követő első évben a viszony még harmonikusnak volt, mert a lakosság felismerte, hogy a püspök azon törekvése, hogy székhelyének díszét és jelentőségét emelje, a város felvirágoztatását is szolgálja. Ezért még anyagi áldozatokra is késznek mutatkozott. így amikor a szeminárium építéséhez téglaégető emeléséhez telket kért, úgy döntött a tanács, hogy „... mivel ezen seminarium épétetése az publicumnak következen- dőképpen a vár[osna]k is hasznos volna ...”2, szabad telkük nem lévén, magánosok telkét veszik meg, azzal a feltétellel, hogy elengedik az adójukat, és ha a szeminárium elkészül, visszakapják telkeiket.3 Örömmel üdvözölték, hogy a püspök segítséget nyújt a gimnázium - a deák iskola - fenntartásához, hozzájárul a tanárok fizetéséhez, ezért hajlandóak voltak az építőanyagról gondoskodni, amelynek fedezésére külön adót vetettek ki.4 Az első összecsapásra 1779 tavaszán került sor, amikor a püspök követelte, hogy a leégett plébániaház építéséhez a város kézimunkával és fuvarozással járuljon hozzá. A március 31-én megtartott tanácsülésen, amelyen a belső és külső tanácsosokon kívül számos gazda is részt vett, közakarattal kijelentették, hogy „...hogy az régi usustul [szokástól] el nem állunk ...”5, és a hivatkozva város privilégiumaira, valamint az 1667. május 10-én megtartott közgyűlés e tárgyban született határozatára - miszerint az akkori püspök, Széchenyi György felszólítását, hogy a város építse fel a plébániaházat, azzal utasították vissza, hogy a Szombathely lakóit sem törvény, sem pedig a szokásjog nem kötelezi arra, hogy az plébánia felépítésének költségeit nekik kellene fizetniük6 -, megtagadták a hozzájárulást. Emellett azt is elhatározták, hogy ha kell, felségfolyamodványt tesznek.7 1717-ben is előfordult hasonló eset, akkor sem sikerült őket az újjáépítésre kötelezni.8 1799 tavaszán az alapos renoválást már nemcsak a püspök, de a vármegye is sürgette. Ezért a város tanácsának április 28-án megtartott ülésén elhatározták, hogy két tanácsnokot Bécsbe küldenek a folyamodvány benyújtására, valamint a kancellár és a referáló tanácsosok támogatásának megszerzésére.9 Az uralkodói közbenjárásra július végén megegyezés született, amely szerint a pléhániaház építési kötelezettségét 650 fo1 Vas Megyei Levéltár (továbbiakban VaML) Szombathely város közönségének és tanácsának iratai (továbbiakban: Szvkt.) Peres iratok. A Győri Püspökség és Szombathely mezőváros közötti per iratainak másolati könyve, (1407) 1747—17641 VaML Szvkt. Közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Ktjkv.), 1776-1781. 204. p. 3 Uo. 4 VaML Szvkt. Ktjkv., 1776-1781. 224. p. 5 VaML Szvkt. Ktjkv., 1776-1781. 285. p. 6 VaML Szvkt. Ktjkv., 1664-1668. 338-339. p. 7 VaML Szvkt. Ktjkv., 1776-1781. 285. p. 8 VaML Szvkt. Ktjkv., 1716-1718. 83. p. 9 VaML Szvkt. Ktjkv., 1776-1781. 292. p. 166
