Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
SZEMÉLYES VITÁK ÉS KÖZÖSSÉGI KONFLIKTUSOK VAS MEGYÉBEN A 16–20. SZÁZADBAN - Bácskai Vera: „…az régi usustul el nem állunk…”. Szombathely viszályai földesurával, Szily János püspökkel az 1780-as és az 1790-es években
BÁCSKAI VERA „...AZ RÉGI USUSTUL EL NEM ÁLLUNK ...” SZOMBATHELY VISZÁLYAI FÖLDESURÁVAL, SZILY JÁNOS PÜSPÖKKEL AZ 1780-AS ÉS AZ 1790-ES ÉVEKBEN Egy mezőváros élete - mint minden emberi közösségé - tele van konfliktusokkal. Az apróbbak - a családon belüli vagy a szomszédok közötti perpatvarok - többnyire maguktól megoldódva a feledés homályában maradnak, és nyomtalanul eltűnnek a történész vizsgáló tekintete elől. A súlyosabb, hatósági beavatkozást igénylő viszályoknak már sok írásbeli nyoma maradt: a családi ellentétek felfedhetők a végrendeletek, a hagyatéki perek szövegéből, a szomszédok is számtalan esetben fordultak a tanácshoz igazságtételt kérve. Ezek a jelentéktelenebb összetűzések leginkább az esettanulmányok színesítő anyagaként szerepelnek, még a mikroszintű kutatások is csak ritkán vállalkoztak szisztematikusabb vizsgálatra. A történészek érdeklődését inkább a nagyobb horderejű, az egyes társadalmi vagy foglalkozáscsoportok közötti ellentétek, összecsapások ragadták meg, ezen belül is kitüntetett figyelmet szentelve a lakosság és a városvezetés közötti konfrontációknak, és leginkább a mezővárosnak a földesurával vívott harcára, különösen akkor, ha e küzdelem tumultuózus, látványos elemekkel társult. Az alábbiakban ez utóbbi témával foglalkozik, noha Szombathely és a püspök ellentétei korántsem tartoznak a tömegmozgalmak látványos fajtái közé. Összeütközés és kompromisszum váltogatása jellemezte a földesúr és a mezőváros viszonyát, melynek középpontjában a régi juss, a városi szabadság megvédelmezése állt. Persze más mezővárosokban is az összeütközések fő oka a régi szabadság, az ősi privilégiumok megsértése volt, de e jelszó gyakorta csak a régi, kedvezőbb adózási formák fenntartásáért, az adóterhek csökkentéséért folytatott törekvéseket takarta. Mint látni fogjuk, Szombathelyen valóban a városi autonómia megőrzése képezte az összecsapások központi kérdését: a város - némi, többnyire eredménytelen alkudozás után - kész volt az anyagi áldozatokra, ha úgy vélte, a követelt pénz a város javát, felemelkedését is szolgálja, de makacsul ellenállt minden, a városi autonómiát veszélyeztető kísérletnek. Régi szabadságaik megőrzéséért már a század közepén is szívós, kitartó, nagy anyagi áldozatokkal járó küzdelmet folytattak akkori földesuruk, a győri püspök ellen, aki a várost - elődei és az uralkodók által több ízben megerősített kiváltságaikat figyelmen kívül hagyva - az urbárium más községekre vonatkozó szabályozásnak akarta alávetni. A távoli Győrben székeiéi püspökkel a harc jogi úton folyt: az 1747-ben megindult pereskedés 1764-ben Szombathely számára kedvezőtlen kúriai ítélettel zárult, az ezt követő 1769-ben befejezett úriszéki per több mint 7000 forintos adósságba sodorta a várost. Cenzusuk összege a duplájára emelkedett, italmérési joguk 4 hónapra való korlátozása 165
