Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

NEVEZETES CSALÁDOK VAS MEGYÉBEN A 17–20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Képek a szombathelyi Brenner család életéből, 1850–1920

szórt parcellák formájában, hanem nagyobb, összefüggő birtoktestekben, a város nyugati és déli határában, az egykori Kövi dűlőben (ma: a Kálvária utca környéke), illetve a Körmendi postaút, Vízmellék utca (ma: Sorok utca), Torna utca (ma: Zrínyi utca), Rumi utca környékén összpontosultak. Az 1860-as évektől kezdve éppen ezekre a területekre esett a város növekedésének fő csapásiránya. Brenner János nyilvánvalóan felismerte, hogy a város expanziója belátható időn belül eléri a belterülettel határos térségeket, és akkor a szántóföldi művelés alól kivonható ingatlanai egy csapásra értékes építési telkekké válnak. Az építész jó érzékkel látta meg a kínálkozó lehetőséget és anyagi erői lehetővé is tették számára, hogy több hold kiterjedésű földeket is egy tagban tudjon megszerezni. Az ingatlanvásárlás tehát a család számára nem passzív befektetési formát jelentett. Nem egyszerűen az értékmegőrzést szolgálta, nem is a mezőgazdasági művelésükből származó bevételek reményében vásárolták meg ezeket. A földek megszerzése mögött egy átgondolt stratégia rajzolódott ki. E hipotézist alátámasztják a telekkönyvi betétlapok is, amelyeken jól nyomon követhető, hogy a későbbi évek során a Brenner család miként parcellázta fel házhelyekké, és értékesítette a szóban forgó egykori szántóföldeket. A földek felértékelődéséből származó nyereség minden bizonnyal hathatósan hozzájárult a család vagyonosodásához. Az üzleti szempontok mellett azonban a Brenner család a település stratégiai érdekeit is igyekezett tiszteletben tartani, és a szükséges utcanyitásokat nem akadályozták meg, a rendezésekhez szükséges területeket átengedték a városnak.14 15

Az építési telkek árusítása, az ingatlanforgalmazás ugyanakkor újabb megrendelésekhez is hozzásegítette Brenner (IV.) Jánost. Nem lehet véletlen, hogy az egykori Kövi dűlő területére eső Kálvária, Csillag (ma: Katona József), Kövi (ma: Esze Tamás) utcákban rendkívül sok házat tervezett és kivitelezett. Nyilvánvaló az összefüggés a telkek eladása, és az üzleti megrendelések között. A házhelyet vásárlók személyében Brenner egyúttal építtető ügyfeleket, megrendelőket is szerzett saját vállalkozása számára. Hogy pontosan milyen konstrukcióban értékesítették a házhelyeket, illetve milyen körülmények között kapta a megbízásokat az építőmester, ma már nem lehet kideríteni. Elképzelhető, hogy Brenner a vevők felé kikötötte, hogy az építendő házak terveit is nála kell megrendelni; esetleg árkedvezményben részesítette azokat, akik őt bízták meg a kivitelezéssel. Az is lehetséges, hogy az adásvétel lebonyolításakor az építtetők egyszerűen csak kézenfekvőnek látták, hogy a neves szakembertől egyúttal megrendeljék a munkálatok elvégzését is.

A közéleti szereplő

Brenner (IV.) János Szombathelyre települése után hamarosan számottevő közéleti tényezővé vált. 1857 márciusában a megyefőnök többekkel együtt városi képviselővé nevezte ki, „azonban a közbejött pártviszályok és egyébb körülmények” miatt tisztét társaival együtt csak 1858-tól foglalhatta el.14 Az építőmester élete végéig tagja maradt a városi közgyűlésnek, a virilizmus bevezetésétől kezdve a legtöbb adót fizetők sorában. Azon virilisek közé tartozott, akik tevőlegesen bekapcsolódtak a városi közgyűlés munkájába.

14 VaML A Szombathelyi Járásbíróság iratai. Telekkönyvi iratok. Szombathely (továbbiakban: SZJB TK ir. Szh.) 151., 833., 947., 1088., 1275., 1291., 1696. sz. betétlapok; VaML Szv. pg. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Közig, ir.) III. 369/1918.; Brenner, 1997a. 34. p.

15 VaML Szvt. Tjkv. 83/1858.

135