Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

NEVEZETES CSALÁDOK VAS MEGYÉBEN A 17–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Adatok Batthyány Lajos szalónaki, tótmaráci és vasdobrai uradalmának 1850-ben készült leltáraiból

kötött házasságából két gyermek - 1805-ben Amália, 1807-ben pedig Lajos - született. A Batthyány József és neje közötti viszony már házasságuk elején megromlott, és Lajos születése után megállapodtak, hogy a jövőben különváltan élnek: az apa a Vas vármegyei Ikerváron maradt, Skerletz Borbála pedig gyermekeivel Bécsbe költözött.

A gyakran betegeskedő Batthyány József 1811. április 7-én Ikerváron kelt végrendeletében minden ősi és szerzett javait alig 4 esztendős fiára azzal a kikötéssel hagyta, hogy azokat a gyermek nagykorúvá válásáig Vas vármegye alispánja vagy árvaválasztmánya kezelje, ugyanakkor kikötötte, hogy a vagyon jövedelméből fia életkorával párhuzamosan növekvő összegű évjáradékot, Amália kiházasításához 100.000 váltóforintot,2 neje pedig évi 12.000 váltóforint tartásdíjat kapjon. Batthyány József végakaratában azt is meghagyta, hogy kizárólagos tulajdonában lévő Vas vármegyei uradalmait - azaz az ikervárit, a szalónakit (ma: Schlaining, Ausztria), a tótmarácit (ma: Moravci, Szlovénia) és a vasdobrait (ma: Neuhaus am Klausenbach, Ausztria),- szeniorátussá alakítsák át, továbbá testamentuma véghajtójának Szabó Ignácot (1770-1828), Vas vármegye alispánját jelölte ki, egyúttal felszólította feleségét, hogy végakaratát tartsa tiszteletben.

Utóbbi, kissé szokatlan kinyilatkoztatás nem volt véletlen, ugyanis Skerletz Borbála még férje életében lépéseket tett a végrendelet tartalmának megváltoztatására, majd - miután Batthyány József 1812. július 13-án Ikerváron elhunyt - kihasználva Szabó Ignác alispán és a vármegyei tisztviselők erélytelenségét, az uradalom jogtanácsosa segítségével megszerezte a férje hagyatéka feletti rendelkezés jogát.

Skerletz Borbála 1815-ben egy bécsi nevelőintézetbe küldte, és Batthyány Lajos ezt követően egészen 1826-ig - leszámítva az 1819 és 1821 közötti időszakot - a császárvárosban folytatta alsó- és középfokú tanulmányait. A gyermek 8 éves korától egymással alig-alig érintkező anya és fiú közötti viszony Batthyány Lajos ifjúvá serdülésétől kezdődően hűvös majd mind feszültebbé lett. Az édesanyjával és tanáraival is konfliktusba kerülő, heves vérmérsékletű Batthyány elhatározta, hogy katonai pályára lép, és 1826. augusztus 5-én meg is kezdte tényleges szolgálatát a Páduában állomásozó 32. Esterházy gyalogezredben. Az 1827 novembere és 1828 márciusa között Bécsben és Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia) szabadságát töltő ifjú gróf főúri származású barátaival és ismerőseivel gyakorta nagy és költséges mulatozásokban vett részt, amelynek következményeként előbb kisebb, majd mind komolyabb összegű uzsorakölcsönök felvételére kényszerült. Mindez nagyon is kapóra jött Batthyány Bécsben élő anyjának, aki elérkezettnek látta az időt, hogy annak bizonyítására, hogy könnyelmű és gyakran adósságokba keveredő fia nem alkalmas birtokainak kezelésére. Skerletz Borbála nyilvánvaló célja az volt, hogy fiát vagyonából kiforgassa, illetőleg, hogy azt megszerezze. Ezért 1828 márciusában fiát költekező életmódja és adósságai miatt katonai elöljáróinál feljelentette.3

2 Az 1811-ben, majd 1816-ban végrehajtott devalváció után Magyarországon kétféle, a pengó'- és a váltóforint volt forgalomban: 1 pengő- vagy ezüstforint 2,5 bécsi értékű vagy váltóforintot ért. Mindkét forint váltópénze a krajcár volt, és 1 forint 60 krajcárral volt egyenlő.

3 Ács, 1984. 717-731. p.; Molnár, 1996. 18-20. p.; Molnár, 2007. 52-60. p.; Szabó Géza: Batthyány Lajos pályája a forradalomig. In: Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis 10/B. Történettudomány. Szerk. Hársfalvi Péter, Takács Péter. Nyíregyháza, 1985. (továbbiakban: Szabó, 1985.) 86-88. p.

106