Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - Kereskedő zsidók és zsidó kereskedések

megerősítette a január 15-ei és a július 24-ei tanácsülés döntéseit, ám mindezek kevésnek bizonyultak.626 Azt, hogy a tiltó határozatok nem hozták meg a kívánt eredményt, ékesen bizonyítja, hogy az 1828. október 25-ei városi közgyűlés azt rendelte el, hogy a jövőben a polgáresküt tevő személyek a hitformulában kötelesek megesküdni, hogy izraelita személyeknek semmiféle épületet vagy helyiséget árendába nem adnak.62'

Ugyanakkor a Szombathelyen kereskedést folytató izraeliták nem csak gabona vagy bor - bár elsősorban e két árucikk -, hanem gubacs raktározására is béreltek helyiségeket a városban. így tett Salamon József, óperinti zsidó, aki Kreutzer János szombathelyi polgár és szappanfőző mester házában lévő raktárhelyiséget a közösen megvásárolt gubaccsal töltötte meg. Salamonnak azonban sürgősen el kellett utaznia, és mire visszatért a városba, a szappanfőző Perl Pinkasz zsidónak adta árendába a gubaccsal teli helyiséget. Salamon az 1828. augusztus 27-ei tanácsüléshez fordult igazát keresve. A tanácsülés - miután korábbi határozatait megismételve leszögezte, hogy a város polgárai kereskedési célból raktáraikat izraelitáknak ne adják ki - mindkét felet meghallgatta. Kreutzer elismerte, hogy szóban megegyezett Salamonnal a bérletről, ami azért is egyértelmű volt, mert a raktárban tárolt, 16.800 vft értékű gubacs szolgált a bérlet zálogául. A tanácsülés úgy foglalt állást, hogy a szóbeli egyezség ugyanolyan erejű, mint az írásos, azaz a szappanfőzőnek nem állt jogában a bérletről mással tárgyalni, és így a Kreutzer és Salamon közötti megállapodást érvényesnek nyilvánította.628

Feltűnő, hogy az 1830-as években alig-alig kényszerült a város az izraeliták által a polgároktól bérbe vett raktárhelyiségek ügyéhen intézkedni, mígnem az 1840:29. te. ezen a területen is új helyzetet teremtett.

Ennek áttekintése előtt azonban még a kereskedelem két olyan területéről, a rongy- és a gubacskereskedelemről kell röviden szót ejtenünk, amelyekből - legalábbis Vas vármegye székhelyén - az izraeliták erősen kivették részüket.

Porlitz Jakab, Szentmártonban lakó zsidó beadvánnyal fordult az 1833. április 27-ei tanácsüléshez. Ebben egyrészt közölte, hogy az előző évben bekövetkezett tűzvész során súlyos károkat szenvedett, továbbá, hogy felesége 2 éve betegen fekszik, másrészt pedig azt kérte, hogy fia Szombathelyen kizárólagos joggal rongyot gyűjthessen. Porlitz - negyedévenkénti részletekben - évi 10 pft-ot ajánlott a kizárólagos rongygyűjtés jogáért cserébe. A tanácsülés elfogadta Porlitz ajánlkozását, és kikötötte, hogy a negyedévenként esedékes összeget előre kell a város házipénztárába befizetnie. A Porlitzékkal a rongyszedés jogáról megkötött éves szerződést az 1834. április 19-ei tanácsülésen meghosszabbították,629 ám az 1835. május 20-ai tanácsülés azt konstatálta, hogy Porlitz

626 VaML Szvkt. Ktjkv. 332/1823-1824., 435/1823-1824., 251/1824-1825., 319/1824-1825., 328/1824- 1825.

627 VaML Szvkt. Ktjkv. 298/1828-1829.

628 VaML Szvkt. Ktjkv. 215/1828-1829.

629 VaML Szvkt. Ktjkv. 40/1833-1834-, 733/1833-1834.

Sajnos, nem ismerjük Porlitz fiának keresztnevét és életkorát sem, de talán arról a Porlitz Ignácról van szó, akit 1848-ban végrehajtott összeírás 28 évesként említ, így életkora a bérlet idején 15 év körül lehetett. VaML Zsö. 1848.

165