Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A városi boltok hasznosítása és a fontosabb városi bérletek
összefüggött az adott évben várható - nem a ténylegesen termett - gubacs mennyiségével, és ezért egymáshoz viszonylag közeleső éveket tekintve is meglehetősen tág határok között mozgott. így például 1801-ben 1301 ft-nál, 1802-ben 252 ft-nál, 1807-ben 1500 ft-nál, 1808-ban 180 ft-nál, 1810-ben 3306 ft 30 kr-nál, 1815-ben 6003 vft-nál, 1816-ban 2100 vft-nál, 1818-ban 400 vft-nál, 1819-ben pedig 120 vft-nál álltak meg a licitálók, ugyanakkor 1820-ban 1200, 1821-ben 2500 vft volt a bérlet összege, ám következő esztendőben 305 vft is elegendőnek bizonyult az árenda elnyeréséhez. Míg 1824- ben 3000 vft-ot fizetett a nyertes, 1825-ben 127 vft 30 kr-nál, 1826-ban 205 vft -nál, 1827-ben 4265 vft-nál fejezték be az árverést. 1831-ben 7000 vft-ot, a következő évben 480 vft-ot, 1833-ban azonban nem kevesebb mint 10.600 vft-ot, 1834-ben 2105 vft-ot, 1836-ban ismét csupán 165 vft-ot, 1838-ban 700 vft-ot, 1841-ben 265 vft-ot, 2 esztendő múlva 8152 vft 30 kr-t, 1844-ben 2500 vft-ot, 1845-ben 897 vft 30 kr-t, 1846- ban pedig 6105 vft-ot kellett a bérlőnek vagy bérlőknek fizetnie, illetőleg fizetniük. A gubacsszedés jogának általánosan alkalmazott licitálási feltételei miatt nyilvánvaló, hogy a bérletre csak olyan személyek jelentkezhettek, akik számottevő mennyiségű készpénzzel vagy gyorsan a vállalkozásba fordítható, akár kölcsönből származó forrásokkal rendelkeztek, hiszen az árverést követő 1-2 napon belül az árenda felét és a felvalláspénzt, a szedés megkezdése előtt pedig a bérleti díj hátralékos összegét tartoztak befizetni a városi házipénztárba. Feltűnő és említésreméltó jelenség, hogy a 19. század első felében a Szombathely városi erdőkben termett gubacsszedés bérlői között már a korszak elejétől kezdve számos zsidó személy előfordult - igaz, ennek bérletétől nem tiltotta el őket a város -, akiknek túlnyomó többsége nem Szombathelyen, hanem a szomszédos településeken, Szentmártonban, Operintben, Körmenden vagy éppen Rohoncon lakott. Érdekességként említjük meg, hogy 1814. évi árverésen a legtöbbet, 450 vft-ot egy Grünwald Ádám nevű izraelita ígérte, akinek lakóhelyéül a szombathelyi Szarvas vendéglőt nevezték meg. Rajtuk kívül a bérlők között a kereskedők mellett több olyan iparűzőt is találtunk, akiknek eredeti vagy. éppen űzött szakmája - csizmadia, tímár, varga - valamilyen módon kapcsolódott a gubacs felhasználásához, de volt néhány olyan kézműves is - így például Koller György üveges, Szilágyi József gombkötő, Pallos Mihály szűrszabó, Érti Ferenc festő, Mayer Vince bábos, Simon János és Simon Antal mészárosok, Hutter Boldizsár és Hutter Ferenc szitások, Prosch Antal és Koller József pékek akikre nem érvényes ez a megállapítás, és akik iparuk mellett vállalkoztak arra, hogy megszerezve a városi erdők gubacsszedési jogát, jövedelmüket kiegészítsék. Érdekességként mondjuk el még, hogy korszakunk végén két - kivételesnek minősíthető - alkalommal, nevezetesen 1846-ban és 1847-ben, egy nemes személy, Szecsődy Lajos táblabíró szerezte meg a gubacsszedés jogát, 1848-ban pedig Koller József és Fück János társaként az a Heim Mihály ígérte a legtöbb pénzt az árverésen, aki 1847 és 1850 között a városházi kávéházat, kocsmát és vendéglőt vette bérbe. Ugyancsak szembetűnő, hogy akadt jónéhány olyan személy - közöttük természetesen több izraelita is -, akiknek neve többször is előfordul, sőt vissza-visszatért a bérletet elnyertek között. Szintúgy jellemző és különösen a jó termést hozó években 88
