Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai
megfizetésére kötelezték,225 ám az e határozat ellen vétőket az 1833. március 16-ai tanácsülés alkalmanként már 12 ft büntetéssel fenyegette,226 az 1839. május 23-ai közgyűlés pedig úgy rendelkezett, hogy ilyen személyek az első alkalommal 12 ft büntetést fizetnek, azt követően viszont már áristomra ítélik őket.227 E szigorítás sem hozta meg azonban a kívánt eredményt, és az 1840. szeptember 5-ei közgyűlés sajnálattal volt kénytelen megállapítani, hogy a város több intézkedése ellenére sok háztulajdonos és házbirtokos fogad be a város tudta és beleegyezése nélkül idegen illetőségű személyeket, amellyel a város lakóinak komoly károkat okoznak. Ezért a közgyűlés újólag megtiltotta a szombathelyi háztulajdonosoknak és házbirtokosoknak, hogy a város engedélye nélkül házaikba idegeneket befogadjanak. Egyben elrendelte, hogy ha ez mégis előfordulna, úgy a befogadott személyt kitiltják a városból, az érintettTrazPtulajdonosa - akkor is, ha a házat bérbe adta, és a bérlő lenne a befogadó - pedig 32 vft büntetést fizet. Annak érdekében pedig, hogy ezen előírás minden érintett előtt ismert legyen, a közgyűlés intézkedett annak kinyomtatásáról, és a háztulajdonosokhoz, valamint a házbérlőkhöz való eljuttatásáról.228 A vizsgált fél évszázad során több olyan vita került Szombathely város elé, amely két helybeli céh között, egy adott termékkel való kereskedés jogosultságának elvitatása miatt keletkezett. Ilyen volt például az a panasz, amelyet a szombathelyi csapócéh nyújtott be az 1803. szeptember 5-ei közgyűlés elé. A csapók azt kifogásolták, hogy néhány szűrszabó szűröket vásárol össze, és azokkal oly módon kereskedik, hogy a szűröket idegen szabóknak és kereskedőknek adja tovább, amelynek következtében a csapók nem tudják saját termékeiket értékesíteni. A közgyűlés kivizsgálta az ügyet, és elrendelte, hogy a korábbi városi határozatokkal egyezően, a szűrszabók szűrt sem kereskedőknek, sem pedig szabóknak nem adhatnak el, és ha közülük valaki mégis így cselekedne, akkor a szóbanforgó szűrt elkobozzák, és az annak eladásából befolyt pénz egyharmada a csapócéhet, kétharmada pedig a várost illeti. Emellett az előírás ellen vétő szűrszabó tartozik minden darab után 4 ft büntetést fizetni, amelyet hasonló arányban osztanak meg a csapók és a város között.229 A szűrszabócéh e határozatot magára és persze tagjaira nézve sérelmesnek tartotta, és kérte annak felülvizsgálatát. Az 1803. november 26-ai tanácsülés a szeptember 5-ei közgyűlés határozatát azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy ha valaki - akár helybeli, akár idegen - a csapóknál elegendő szűrt nem találna, illetve a szűr rossz minőségű vagy drága lenne, akkor e személy jelentkezhet a városbírónál, aki a bejelentést kivizsgálja, és ha a leírt körülmények valóban fennállnak, akkor engedélyt adhat, hogy a szóbanforgó személy a szűrszabóktól vásároljon szűrt.230 VaMLSzvkt. Ktjkv. 449/1820-1821. VaMLSzvkt. Ktjkv. 672/1832-1833. VaMLSzvkt. Ktjkv. 107/1839-1840. VaML Szvkt. Ktjkv. 350/1840-1841. VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805. 128-129. p. VaML Szvkt. Ktjkv. 1803-1805. 192. p. 72
