Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai
Miután a város korábbi rendelkezései ellenére korszakunk további részében a szombathelyi kofák továbbra sem hagytak fel a gyümölcsök és az alapvető élelmiszerek olcsón történő felvásárlásával és magasabb áron való továbbadásával, a városi tanács az 1830-as és az 1840-es években újabb és újabb, lényegében a fenti rendelkezésekkel azonos tartalmú határozatokkal - amelyek mindegyikének alapvető részét képezte az az előírás, hogy a kofák a hetivásárokon meghatározott ideig nem vásárolhatnak, hanem csak árusíthatnak - igyekezett a spekulációnak és a magas áraknak gátat szabni, mely igyekezet, figyelemmel a határozatok szinte folyamatos ismételgetésére, nem volt igazán sikeres és eredményes.184 Szintúgy a 19. század első felének teljes időszakában folyamatosan szerepelt a városi közgyűlések és a tanácsülések napirendjén a piacon vasár- és ünnepnapokon történő árusítás, valamint a boltok nyitvatartásának kérdése. Korszakunkban a piaci árusítás ügyét legelőször az 1801. szeptember 9-ei tanácsülés tárgyalta. Kálmán András vásárbíró jelentette, hogy Bőle András plébános - a későbbi szombathelyi püspök - az ő közbenjárását kérte annak érdekében, hogy a városban a gyümölcsök és egyéb élelmiszerek ünnepnapokon való árusítását tiltsák be. Kálmán a kérést a városi tanács elé terjesztette, és hozzáfűzte, hogy a kérés teljesítése mind neki, mind pedig a város közönségének károkat okozna.185 186 A tanácsülés a korábbi és a szomszédos városokban divatozó gyakorlatra és szokásra hivatkozva elrendelte, hogy a szombathelyi piacon a jövőben ünnepnapokon csak az első harangozásig, azaz 8 óráig engedélyezett az „... aprólékos élelembeli szerek eladása és vevése.”m' Alig telt el 1 év, amikor Somogy Lipőt, a szombathelyi püspök és Bőle András plébános közösen panaszolták, hogy több, korábbi rendelet ellenére a szombathelyi boltosok és kereskedők ünnepnapokon kinyitnak és árusítanak. Az 1802. október 23-ai tanácsülés e panasz nyomán határozatban mondta ki, hogy helyi boltosok és kereskedők - házbeli boltjaikhoz hasonlóan - piaci boltjaikat sem nyithatják ki, és természetesen nem is árulhatnak. A rendelkezés megszegőit a tanácsülés 4 ft büntetéssel fenyegette.187 Ám hiába helyezett büntetést kilátásba a tanácsülés, másnap, azaz 1802. október 24-én, vasárnap Zanelli Ferenc, Candido Péter és Fattorini Antal, helybeli boltosok piacon lévő boltjaikat kinyitották és - ha már kinyitották - áruikat értékesítették is. A 3 nappal később megtartott tanácsülés mindhárom boltost 4-4 ft-ra büntette, és előírták, hogy amennyiben 15 napon belül nem fizetik meg a szóbanforgó összeget, akkor azt végrehajtják rajtuk. Elrendelték azt is, hogy a befolyó pénz a piaci kápolna és a Kálvária-templom pénztárát gyarapítja majd.188 Ám sem a kápolna, sem pedig a Kálvária alapítvány pénztárába egyetlen krajcár sem folyt he ezen a címen, mivel Zanelli, Candido és Fattorini személyes kérésére az 1802. októ184 VaML Szvkt. Ktjkv. 261/1834-1835, 189/1835-1836., 194/1835-1836., 221/1837-1838., 369/1840- 1841., 1116/1845-1846., 568/1846-1847., 355/1847-1848. 185 VaML Szvkt. Ktjkv. 1801-1802. 4/1801.09. 09. 186 Uo. 187 VaML Szvkt. Ktjkv. 1802-1803. 111. p. 188 VaML Szvkt. Ktjkv. 1802-1803. 114. p. 65
