Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely területe, lakossága és városszerkezete a 19. század első felében - Szombathely városszerkezete és városképe
A kétnyelvű mezőváros lakóinak többsége magyarul beszélt, de mellettük jelentős volt a németajkúak száma is,78 akik 1807-ig a piaci kápolnában, azt követően pedig a ferences templomban hallgathattak anyanyelvükön prédikációt.'9 „Oly zajos várost még én nem láttam, mióta Pestről kivándoroltunk, s ez nekem nagyon jól tetszett,”80 - jegyezte fel naplójában Szombathelyről Déryné, aki 1819-ben és 1820-ban hosszabb ideig vendégszerepeit a városban. Szombathelyen - lévén megye- székhely - gyakorta, évente hat-nyolc alkalommal is vármegyei közgyűlést vagy kisgyű- lést tartottak, amikor „... temérdek nagy urakkal van teli ...”81 a város. „A megyei gyűlések alkalmából Szombathelyre sereglett jobb gondolkozású nemes családok örömmel fogadják társasköreikben a míveltebb polgári rendbelieket, s azokat a magyar társaséleti szellemeikbe átal- öltöztetni egyik legfőbb kötelességüknek ismerik. ”87 Vas vármegye székhelye már az 1840-es évek elején egy, a lakói számára pihenést és felüdülést kínáló, szép parkkal és fürdőházzal dicsekedhetett, amelyről a Honderű tudósítója - miközben megjegyezte, hogy azt a szombathelyiek nem túlságosan nagy számban látogatják - így számolt be: „Városunk egy igen csinos sétakerttel dicsekedhetik, melyet azonban a /testiek aligha jobban nem tudnának használni. Árnyékos lombokkal mennyezett utak kigyódzák át a két részre osztott kertet, meüynek a város fek'íli részében egy igen ízletesen épített fürdőház, s túlrészében egy kávéház, tágas táncz-, erő- s játéktermekkel szolgálja kényelmeit a látogatóknak, kik közönségesen néhány városi [xtlgár - s csak kivétel esetében néhány úrhölgyek - s uracsokból állnak, kik az élénktelen utakat kétszer, háromszor átbarangolván, ismét búcsút vesznek. ”85 „Szotnbathely társadalmi szelleme lényegesen elüt a királyi városokétól.”84 - állította öntudatosan 1844-ben a Pesti Divatlap helyi levelezője, és csaknem bizonyos, hogy igaza volt. 78 79 80 81 82 83 84 Uo. VaMLSzvkt. Ktjkv. 1807-1808. 10-12. Antalffy, 1982. 42. p. Antalffy, 1982. 49. p. Uo. Uo. Uo. P41
