Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A város privilégiumai és jogállása a 18. század végén
tották, amikoris 91 vft lett.42 * Szombathelyen az általunk vizsgált időszak egészében szintúgy csaknem konzekvensen előírtak még egy kritériumot, nevezetesen a római katolikus valláshoz való tartozást. Az 1799. május 8-ától 1848. május 20-áig terjedő, közel fél évszázad során Vas vármegye székhelyén polgárrá lett 839 személy közül 456 (54,35%) vallási hovatartozását ismerjük, és közöttük mindössze három olyat találhatunk, akik nem a római katolikus vallást követték.45 Szombathelyen a vizsgált időszakban csak a városi polgárok rendelkeztek iparűzési, kereskedési és tulajdonszerzési joggal: „... minthogy pedig aki a polgárságban bé iktatva nincs, annak örökös jussal ezen városban semmit bírni nem lehetne ...”44 - szólt a városi tanács 1827. április 30-ai ülésén egy polgárjog megszerzésére irányuló kérelem elbírálása során megfogalmazott egyértelmű állásfoglalás. Természetesen azonban a polgárjog önmagában nem jelentette az iparűzés vagy a kereskedelem szabadságát - leszámítva a saját termék vagy termény árusítását -, hiszen azok előfeltétele volt az előbbi esetben céhtagság vagy a várostól kapott egyedi engedély, a második esetben pedig a kereskedési vagy a boltnyitási jog szintúgy a várostól való, megfelelő összeg lefizetése ellenében történő megszerzése. Ugyanakkor Szombathely polgárai - amint arról a későbbiekben részletesebben szó lesz - a városban tartott országos és hetivásárokon helypénz fizetése nélkül szabadon árulhatták saját termékeiket és portékáikat. Szombathely mezőváros lakói a tulajdonukban lévő ingatlan vagy ingatlanok nagysága és minősége, vagy az általuk űzött ipar vagy kereskedés milyensége és volumene, illetve jövedelme alapján megállapított kulcs szerint vették ki arányos részüket egyrészt a város által Szent György és Szent Mihály napján kifizetendő cenzus, továbbá a contributio és annak természetben teljesítendő része, a portio teljesítéséből. Emellett a városban háztulajdonnal rendelkezőkre hárult a katonai beszállásolás és a forspont kötelezettségének terhe is.44 Korszakunkban a várost kollektív kötelezettségként terhelte a katonaállítás is, amelyet általában úgy teljesítettek, hogy a város költségeire fogadtak fel szükséges számú, és arra vállalkozó személyt.46 A cenzus, azaz a földhér 200 aranynak megfelelő összegével kapcsolatosan a 19. század első felében többször is vita keletkezett a püspökség és a város között, mígnem a mezőváros földesura 1834- október 31-én úriszéki pert indított Szombathely ellen, amelynek keresetlevelében nem kevesebb, mint 45 pontban foglalta össze a mezőváros elleni kifogásait, amelyeknek csupán egy kisebb része volt kapcsolatban az éves cenzus összegével, illetve annak fizetésével. Nincs módunk arra, hogy e per főbb elemeit akár csak vázlatosan is ismertessük, így itt csupán utalunk arra, hogy az úriszék elől a vár42 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1797-1799. 620. p., 1814-1816. 370. p., 1816-1817. 292. p„ 113/1829-1830. 4 Az 1799 és 1848 között Szombathelyen polgárjogot szerzett személyek származására, foglalkozására, fele- kezeti megoszlására, családi állapotára, alfabetizációjára és életkorára vonatkozóan lásd: Tilcsik, 2004b. A három nem katolikus vallású személy polgárjogának megszerzésére lásd: Tilcsik, 2010. 44 VaMLSzvkt. Ktjkv. 40/1827-1828. 45 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1797-1799. 493-495. p., 1799-1801. 3/1800. 04. 19., 7/1801. 02. 14., 1803-1805. 202., 613., 614., 672. p., 1806-1807. 265-266. p.; VaML Szvaöir. 46 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1799-1801. 5/1800.09. 17., 1803-1805.67-68. p. 30
