Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely vázlatos története a római kortól a 18. század végéig
tóttá meg a közgyűlés. Ezt követően a bíró választott maga mellé négy személyt - akiket 1740-től titkostanácsnak neveztek - majd melléjük a város közössége újabb négyet, végül pedig a bíró és a nyolc tanácsos további hármat. A városi polgárok a 18. században általában csak a tisztújító közgyűlésen jelentek meg személyesen, képviseletükben a kezdetben 24, 1751-től 40 tagú külsőtanács - élén az általában hat formondorral - ellenőrizte a magisztrátus és a választott tisztségviselők munkáját, akiket az éves tisztújító közgyűlésen a belsőtanács tagjait követően választottak. A tisztújítás befejező fázisát a ktilsó'tanács tagjainak megválasztása jelentette. A városi hivatalszervezet munkájának írásbeli teendőit a jegyző irányította és nagyrészt végezte, akivel kapcsolatosan már a 17. század első évtizedeiben is követelmény volt a megfelelő szaktudás, szakismeret. Munkájának fontosságát és mennyiségét jelzi, hogy Szombathelyen már 1780-tól aljegyzőt is választottak. A bíró feladatainak növekedése miatt pénzügyi funkcióit 1713-tól a városi házi- és hadipénztár kezelője vette át. A további fejlődés részeként e két pénztárt 1747-ben különválasztották, és ettől kezdődően már külön személy kezelte azokat. Rajtuk kívül a szombathelyi pénzügyigazgatás munkájában a különböző városi alapítványok kezelői, továbbá a malomgazda, a pajtagazda, a téglaégető kemencék inspektora, a tűzipénztár inspektora, és mindannyiuk munkájának ellenőre, a számvevő vett részt, de fontos szakfeladat elvégzése hárult a városi ügyészre, a városkapitányra, a vásárbírákra, az árvák tutorára és a főhegymesterre is.25 A város későbbi életére döntő befolyást gyakorló, korszakosnak minősíthető esemény volt, hogy Mária Terézia egyházkormányzati reformjának részeként, a győri, a veszprémi és a zágrábi egyházmegyék területéből kihasítva, 1777. február 1-jén kelt oklevelével egy új püspökséget hozott létre, amelynek központjává Szombathelyt tette. Az így, a világi mellett egyház-igazgatási központtá is lett mezőváros funkciója és jelentősége alapvetően változott meg, miután ettől kezdődően feladat- és hatásköre immáron messze túlterjedt a vármegye határain. A szombathelyi egyházmegye - amelynek tulajdonába került többek között a teljes szombathelyi uradalom is - első püspöke, Szily János nagyformátumú, távlatokban gondolkodó személyiség volt, aki hivatalba lépése után rövid időn belül hozzálátott nagyszabású tervei végrehajtásához. Óriási építkezésekbe kezdett, amelyek megtervezéséhez és lebonyolításához megnyerte a tiroli származású, kiváló építészt, Melchior Hefelét. 1780-ra elkészült a papi szeminárium, 1784-re befejeződött a püspöki palota építése, és 1791-ben letették a székesegyház alapkövét is. Mindezen épületek, majd pedig az ezekhez igazított későbbi építkezések néhány évtized alatt gyökeresen átalakították Szombathely képét, és jelentősen módosították városszerkezetét. Az új püspök városépítészeti elképzeléseit nagy határozottsággal, nemegyszer a városi tanács és a város lakóinak heves tiltakozása ellenére is megvalósította. A hatalmas építkezések mellett Szily kulturális alkotásai is maradandónak bizonyultak. 1787-ben Szombathelyre hívta és telepítette Siess Antal soproni nyomdászt, 25 Feiszt, 1986.; Kiss, 1966. 8. p.; Kunc, 1880. 143-145. p.; Szendy, 1930. 25-26. p. 24
