Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely vázlatos története a római kortól a 18. század végéig
Aló. század második felére Szombathely egy, a Vas és Sopron vármegyében elszórtan elhelyezkedő váruradalom központja volt, amelyhez a mezővároson kívül Sopron vármegyében Rákos mezőváros, valamint két falu, Himód és Zsira, Vas vármegyében pedig négy falu, Perint, Püspöki, Szentmárton és Zanat, továbbá két major, Sorok és Várföld tartoztak. A török előrenyomulása következtében aló. század végére Szombathely szerepe és jelentősége gyökeresen változott meg: egyrészt az 1578:20. te. a vasvári társaskáptalan Szombathelyre való áttelepítését rendelte el, másrészt a korábban Vasváron tartott megyegyűléseket is egyre gyakrabban a kevésbé veszélyeztetett püspöki mezővárosban kezdték tartani, mígnem lassan ugyan, de ezzel Vas vármegye székhelye is ide került át. Mindezek következtében a város lakossága aló. század végére jelentős változásokon ment keresztül, hiszen sok Vas vármegyei nemes mellett a káptalanhoz tartozó egyházi személyek is a városba költöztek, de a török elől a Dráva-vidékről délszláv, továbbá Tolna, Somogy és Zala vármegyékből magyar népesség is letelepedett ezidőtájt Szombathelyen. A várost a 17. században, a szinte évtizedenként menetrendszerűen visszatérő tűzvészek és járványok mellett, a rendi-függetlenségi küzdelmek sem kímélték. 1605- ben a törökkel szövetséges hajdúcsapatok foglalták el és fosztották ki. Ekkor a káptalant Monyorókerékre, a város levéltárát a németújvári várba menekítették. Előbbi szerencsésen átvészelte a megpróbáltatásokat, utóbbi viszont Németújváron tűzvész áldozata lett. A Bethlen Gábor vezette rendi mozgalom során, 1620-ban Szombathelyt ismét pusztulás fenyegette, ám végül a vár ostromára és a város feldúlására nem került sor. A város földesura, Sennyey István 1630-ban visszahívta Szombathelyre a közel 100 évvel korábban eltávozott ferenceseket, majd 1638-ban ifj. Draskovics György győri püspök hívására a dominikánusok telepedtek meg, miután a püspök a városfalakon kívül fekvő plébániatemplomot, az ahhoz tartozó épületekkel, jobbágyokkal és földekkel nekik adományozta. Ezt követően a város plébániatemploma a vár belső területén álló Boldogasszony-templom lett. A város és földesura között az 1407. szeptember 10-én kelt privilégiumlevélben is megemlített kocsmáltatás kérdését illetően többször is vita támadt, és ez az ellenségeskedés az 1640-es évek második felében annyira elfajult, hogy a város III. Ferdinánd királynál és az országgyűlésnél tett panaszt ifj. Draskovics György ellen.19 Az 1647:93. te. elrendelte a panasz kivizsgálását,20 amelynek nyomán megszületett megállapodás a dézsmaszolgáltatást és a városi bíró joghatóságát illetően megerősítette az 1407. évi szabadalomlevélben foglaltakat, ugyanakkor előírta, hogy egyrészt a nem polgári házak után cenzust kell fizetni, továbbá, hogy az újonnan telepített szőlők 8 évig tehermentesek lesznek, másrészt pedig a kocsmáltatás kérdését úgy szabályozta, hogy e jog az év Kunc, 1880. 94. p. MTT 1608-1657.497. p. 22
