Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely kereskedelmi szerepe és jelentősége a reformkor végén - Szombathely kereskedelmi szerepe és jelentősége a reformkor végén
Ugyancsak röviden szól az kimutatás Rumról, amelyet a dél felől a vármegyébe érkező minden áruféleség lerakására és tárolására kiválóan alkalmas helynek minősít, ahonnan az utak sugárirányba futnak szét. Emellett közli azt is, hogy a mezőváros elsősorban bor-, gabona- és aprómarha-vásárairól híres, és évente 100.000 sertést hajtanak a településen keresztül Szombathelyen át Sopronba. Hegedűs Sándor remekül adatolt áttekintésének második része a vasútvonal megépítéséhez szükséges különféle anyagok - kő, mész, tégla, föveny és épületfa stb. - lelő- és beszerzési helyeinek és árainak, továbbá a vasútépítés során alkalmazandó iparosok, kubikusok és napszámosok napi bérének ismertetésével zárul. A vármegyei összesítő zárófejezete végighaladva a tervezett vasút vasi szakaszán, a vonal közvetlen környékén elterülő települések lakónépessége mellett néhány, a vonaltól távolabb, zömmel a vármegye nyugati és délnyugati részén található és kereskedelmi szempontból fontosabb településre vonatkozó, érdekesebb információkat is közöl. így megemlíti a Rohoncon élő sok, zömmel kereskedéssel foglalkozó izraelitát, a nagy ló- és marhavásárokat bonyolító Németszentmihályt, a posztó- valamint gyolcskészítéséről és -kereskedéséről híres Pinkafőt, vagy a szintén posztóvásárairól ismert Lékát és Vörösvárt, a szintúgy nagyszámú zsidó kereskedő népességgel bíró Szalónakot, a bőr- és favásárairól nevezetes Felsőőrt, valamint Rödönyt, amelynek lakói épületfával, deszkával és zsindellyel oly annyira eredményesen kereskednek, hogy Győrbe, Pápára, Zala, sőt Somogy vármegyébe is szállítanak. A sort a gyapjúval, bőrrel, gubaccsal, kenderrel, lennel, hamuzsírral és más termékekkel élénk kereskedést folytató, jelentős zsidó népességet magáénak mondható Németújvár, a híres országos és hetivásárokkal rendelkező Szentgotthárd, és végül Szentelek zárja, mely utóbbiról az összeállító megjegyezte, hogy lakói között sok híres szekeres található, akik Grácha, Pestre, Triesztbe, sőt még távolabbi kereskedelmi központokba is eljárnak/ '9 Mind a Kőszegről és a Szombathelyről, mind pedig a Vas vármegyéről készült összeállítások egybehangzóan és egyértelműen igazolják és bizonyítják, hogy a reformkorban nem csakhogy nem állt meg vagy nem lassult le, hanem még fel is erősödött az, a már a 18. század végén megindult és az 1828. évi országos összeírás adatai alapján Bácskai Vera és Nagy Lajos által regisztrált folyamat, amelynek eredményeként Kőszeg kereskedelmi súlya és jelentősége mindinkább csökkent, Szombathelyé ellenben rohamléptekkel növekedett. A két település viszonylag gyorsan, gyakorlatilag néhány évtized alatt bekövetkezett szerepváltását elősegítő, és az 1830-as és az 1840-es években mind erőteljesebbé váló folyamatok a reformkor végére azt eredményezték, hogy Szombathely kereskedelmi jelentőségét és súlyát tekintve nem csak Vas vármegye elsőszámú települése lett, hanem felzárkózva közvetlenül Sopron és Nagykanizsa mögé, Nyugat-Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált.690 Uo. A két város polgárságának összetételében a 19. század első felében bekövetkezett változásokra lásd: Tilcsik, 2000b.; Tilcsik, 2004b. 187
