Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - A zsidók lakhatásának kérdése
mazta, hogy Porlitz két fia külön is lakhat apjától.561 A vármegye e döntését az 1821. augusztus 24-ei városi tanácsülésen hirdették ki, ám ott nem egészen pontosan rögzítették annak szövegét. Ugyanis, amíg a vármegye határozata arról szólt, hogy Porlitznak és családjának „... a városi funduson a különös lakás éltek lefolytáig már megengedtetett ...”,562 addig a városi tanácsülésről készült jegyzőkönyv a „különös”, azaz „külön” szót már nem tartalmazta.563 564 Az ügy azzal folytatódott, hogy az 1826. február 4-ei szombathelyi tanácsülésre bejelentés érkezett, miszerint Porlitz Wolf zsidó fiai közül az egyik, külön kíván költözni apjától, és a következő Szent György-naptól Németh Jánosné Forró utcai házában óhajt 120 vft-ért lakást bérelni. A tanács Porlitz Wolfot és fiát, valamint Resetár Józsefet - aki a tulajdonostól bérelte a lakást, és azt Porlitzéknak továbbadta árendába - maga elé idézte és kihallgatta. Ennek során kiderült, hogy Porlitz Wolf Lakner Simon házában több szobából álló lakrészt vett bérbe, amelyben fiaival együtt elfért. A tanácsülés ezért utasította Resetárt, hogy a Porlitzéktól átvett foglalót - miután a tanácsülés szombaton volt, másnap, azaz február 5-én - adja vissza, a bérletről szóló szerződést pedig kérje vissza tőlük.364 Porlitz Wolf természetesen nem fogadta el a városi tanács e döntését, és visszadatált, 1826. február 3-án kelt levelével Vas vármegye segítségét kérte, hogy gyermekei külön lakhassanak tőle. Szerdahelyi Ignác, a vármegye másodalispánja a kérelem hátoldalára vezetett feljegyzésében figyelmeztette a várost a vármegyei határozatok maradéktalan betartására. Az így kiegészített beadvány az 1826. február 11-én megtartott szombathelyi tanácsülés elé került, ahol a tanács kissé képmutató módon azzal védekezett, hogy a Vas vármegye 1821. június 5-ei közgyűlésén hozott határozat tartalmát Porlitzék nem közölték a várossal, így az nem ment át a gyakorlatba. Emellett a tanácsülés - hivatkozva arra, hogy az 1825. szeptember 16-án, 12327. szám alatt kelt királyi leirat megerősítette az 1791:38. te-ben szereplő azon szabadságot, amely szerint a város csak arra kötelezhető, hogy Porlitz Wolf és családja egy háznál való lakását megtűrje - úgy foglalt állást, hogy az 1 héttel korábban hozott határozatát mindaddig fenntartja, amíg a hivatkozott királyi leirat tartalmának megváltoztatására nem kerül sor.565 Porlitzék ragaszkodtak vélt jogukhoz, és legközelebb, egészen pontosan 1826. március 1-jén nem Porlitz Wolf, hanem fia, Porlitz Jakab fordult levéllel a vármegyéhez, és azzal kapcsolatban természetesen a város is írásos állásfoglalást nyújthatott be. Mindkét fél a már többször is hangoztatott és ismételt érveit sorakoztatta fel - természetesen eredménytelenül. Az ügy és a persze nem éppen épületes vita addig folytatódott, mígnem az összegyűjtött jegyzőkönyvi kivonatok, a különböző beadványok és állásfoglalások a Magyar Kancellária elé kerültek. A Kancellária 1827. április 27-én kelt 561 VaML Mkir. Kjkv. 1523/1821.; VaML Mkir. Kir. 1523/1821. 562 Uo.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 156. nr. 111., fasc. 157. nr. 212. 563 VaML Szvkt. Ktjkv. 211/1821-1822. 564 VaML Szvkt. Ktjkv. 657/1825-1826.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 157. nr. 212. 565 VaML Szvkt. Ktjkv. 668/1825-1826. 148
