Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - A zsidók lakhatásának kérdése
Míg erre az álláspontra saját elhatározásából jutott Szombathely, addig egy másik esetben Vas vármegye döntése kényszerítette eredeti véleményének feladására a várost. Ez az ügy Porlitz Wolf, a Batthyány-kúriában lakó zsidó által 1812. július 4-én írt és a július 11-ei közgyűléshez benyújtott levéllel indult, amelyben Porlitz azt kérelmezte, hogy valamelyik szombathelyi polgár házában lakást bérelhessen. Miután a közgyűlés a beadványt kereken elutasította, Porlitz - igazát keresve - Vas vármegyéhez folyamodott. Az 1812. október 12-ei kisgyűlés Nitzky Ignác főszolgabírót küldte ki az ügy kivizsgálására, aki jelentését és a város állásfoglalását az 1812. december 14-ei vármegyei közgyűlésre terjesztette be. Miután ebből kiderült, hogy Porlitz már hosszabb ideje élt a városban és ellene semmiféle panasz nem merült fel, a vármegye engedélyt adott, hogy ő és családtagjai életük végéig a városban lakhassanak.55' A város kénytelen-kelletlen, de tudomásul venni kényszerült Vas vármegye e döntését, és így, a Khon és a Porlitz családok befogadásával háromra növekedett azon zsidó családok száma, amelyek engedéllyel lakhattak Szombathelyen. A három család tagjai - akiknek száma az idő múlásával természetes módon megszaporodott - azután több alkalommal is megkísérelték, hogy az eredendően a családfőt és egykori családtagjait megillető lakhatási jogot a család egyéb tagjaira is kiterjesszék, illetőleg azt elérjék, hogy az egyes családtagok külön költözhessenek egymástól. így tett Porlitz Jakab, Porlitz Wolf fia is, aki az 1816. december 16-ai városi közgyűlésen írásban bejelentette, hogy apjától külön kíván költözni, és olyan lakást szeretne, ahol boltot is tud nyitni. A közgyűlés arra való hivatkozással, hogy „... a városnak törvényben gyökerezett szokása szerint a zsidóknak szaporittása téltva volna ...”,557 558 559 nem adott helyt a kérésnek. Porlitzék tudomásul vették a döntést, de nem nyugodtak bele. 1821. február 21-én Porlitz Wolf Vas vármegyéhez fordult, és azt kérte, hogy a vármegye járjon közbe Szombathely városnál annak érdekében, hogy két felnőtt fia teile kü- lönváltan élhessen a városban. A vármegye a kérvény kivizsgálását Boros Ferenc főszolgabíróra bízta, aki jelentését és a város állásfoglalását az 1821. június 5-ei vármegyei közgyűlésre nyújtotta be.,5‘, Utóbbi, mármint a Szombathely város véleményét rögzítő feljegyzés rámutatott, hogy a Porlitz Wolf 1812-ben arra kapott engedélyt a vármegyétől, hogy gyermekeivel egy házban lakhasson élete végéig. Ha pedig ettől eltérően, gyermekei most külön költözhetnének, akkor fennáll a veszélye annak, hogy ....naponként annyira megszaporodnának a zsidók, hogy utólyára az egész publicumnak nehézségére leendenének ...”.560 Vas vármegye 1821. június 5-ei közgyűlése lényegében fenntartotta 1812. december 14-ei határozatát, és úgy foglalt állást, hogy az már tartal5 57 VaML Mkir. Kjkv. 1266/1812.; VaML Mkir. Kir. 1523/1821.; VaML Szvkt. Ktjkv. 1812-1813. 81., 165-166. p. 558 VaML Szvkt. Ktjkv. 1816-1817. 191. p. 559 VaML Mkir. Kjkv. 1050/1821., 1523/1821.; VaML Mkir. Kir. 1523/1821.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 150. nr. 2. 560 VaML Mkir. Kir. 1523/1821. 147
