Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Egy szombathelyi kereskedő és családja felemelkedése a 19. században
sa vagy távozása kizárólag kettó'jükre tartozik. A céh amellett, hogy a póruljárt Horváth számára nem biztosított másikat, házasságra lépett legényét a városban történő munkavégzéstől eltiltotta. A csizmadia e céhhatározat ellen a városi tanácshoz fordult. A tanács 1823. szeptember 3-ai ülésén a céh állásfoglalását törvénytelennek minősítette, és utasította a csizmadiák biztosát, hogy az érvényes előírásokat tartassa be.4” Az ügy azonban ezzel nem zárult le, sőt hamarosan azzal vett új fordulatot, hogy a szombathelyi csizmadiacéh kizárta soraiból Horváthot, aki emiatt ismét a városi tanácsnál kért jogorvoslatot. Az 1823. szeptember 20-ai tanácsülés felhívta a céh biztosának figyelmét az ügyben a magisztrátus 2 1/2 héttel korábban meghozott döntésének maradéktalan betartatására.454 Bár a szombathelyi csizmadiacéh és Horváth József között utóbbi vita folytatásáról nem maradtak fenn források, így Horváth minden bizonnyal tagja maradt a céhnek, ám az is valószínűsíthető, hogy e viszony nem lehetett igazán harmonikus. Mindemellett Horváth élte a mezővárosi polgárok mindennapi életét, amelynek részeként példának okáért egyik, foglalkozására nézve szappanfőző házszomszédjával vitatkozott egy, a házaik közötti csöpögő ügyében,4’5 vagy éppen kisebb-nagyobb pénzügyi viták - elsősorban adóssági ügyek - résztvevője volt. Ez utóbbiak egyébként nem tekinthetők a szó igazi értelmében vett kölcsönügyleteknek, hanem a csizmadiamester általában a neki járó, kisebb volumenű, néhány 10, legfeljebb 100 ft-os tartozásokat igyekezett - általában sikerrel - a városi tanács közreműködésével behajtatni.456 E viták egyike során készült feljegyzésekben azonban található egy rövid, de nagyon figyelemreméltó utalás, mely szerint Horváth két szombathelyi polgár feleségét citáltatta az 1817. február 12-ei városi tanácsülés elé, hogy a ....gabona áráért ...”45' neki j áró 87, illetve 43 vft-ot ítéljék meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy Horváth már ekkor - bár még nem nagy tételben, de - gabonakereskedelemmel is foglalkozott. Közben - és erről az 1828. évi országos adóösszeírás tudósít - Horváth folytatta tanult mesterségét is, sőt a konskripció felvételekor egy legényt is foglalkoztatott. Ugyancsak az 1828. évi országos összeírásból, pontosabban annak a rektifikáció során, 1832-ben készült tabellája szerint három szobából, két konyhából, egy kamrából, egy pincéből és egy istállóból álló házából két szobát és egy konyhát bérbe adott.458 Nem tudjuk pontosan, hogy a csizmadiák céhével való vitái vagy éppen csak az iparűzésből származó jövedelmeinek nagysága - helyesebben talán kicsinysége - játszott benne szerepet, de tény, hogy Horváth József az 1830. évi licitáción 586 vft-ért és további 13 vft 30 kr járulékos költségekért megszerezte a városi erdők azévi gubacsszedési 455 VaMLSzvkt. Ktjkv. 197/1823-1824. 454 VaMLSzvkt. Ktjkv. 219/1823-1824. 455 VaMLSzvkt. Ktjkv. 256/1827-1828., 323/1827-1828. 456 VaML Szvkt. Ktjkv. 1816-1817. 242., 262-264. p., 579/1828-1829., 356/1831-1832.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 143. nr. 155. 457 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1816-1817. 242. p.; VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 143. nr. 155. 458 VaML Oö. Szombathely, 1828-1832. 133
