Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
Különös, mondhatni nem mindennapi eset történt az 1847. június 1-jén megtartott szombathelyi országos vásáron. Poreindi Pál, vörösvári jobbágy a kötéltáncosok elkerített területére a deszkák hasadékain keresztül bekandikált, mire Anton Blaschki, sziléziai születésű kötéltáncos a kukucskáló szemét tőrével megsebesítette. Az ügy a június 5-ei tanácsülés elé került. Blaschki azzal védekezett, hogy tettét nem szándékosan, hanem véletlenül követte el, és miután a bemutatott orvosi látlelet szerint a Poreindi sebe nem volt komoly, azaz semmilyen káros következménnyel nem járt, sőt már lényegében be is gyógyult, a kötéltáncos büntetését a letartóztatása óta eltelt idővel le- töltöttnek tekintették, ám 2 pft fájdalomdíj, valamint az orvosi látleletért további 2 pft megfizetésére kötelezték.409 Persze nem csak kötéltáncosok mulattatták a szombathelyi vásárokon összeverődött nagyszámú sokaságot, hanem például 1819-ben a Kisasszony-napi országos várá- son „... bizonyos olasz ember vad állatokat regesztékben mutogatván két napra ...”410 a közönségnek. A tálján egyébként 4 vft-ot ajánlott fel a városi szegények javára, amely összeget az ispotály pénztárába vételeztek be.411 Miként fentebb, a vásárbíró feladatainak ismertetése során említettük, a mindenkori piaci haszonbérlő vagy haszonbérlők teendői közé tartozott a hetivásárokon a városi piacon eladott gabonafélék - búza, rozs, zab, árpa, kukorica - mennyiségét és árát feljegyezze, és ezeket a jegyzői hivatalnak megküldje. E kimutatások valóban be is kerültek Szombathely város levéltárába, ám nem sokáig maradtak eredeti helyükön, hanem egy új, mesterséges sorozatba helyezték el azokat. Nem tudni mikor és miért, innen ismét kiemelték az iratokat, és azok sajnos nem is kerültek vissza oda, hanem e hozzávetőlegesen kétcsomónyi iratanyag sokáig lappangott. Nemrég azonban annak egyik fele, az 1785 és 1815 közötti időszakban készített, és meglehetősen rossz fizikai állapotban lévő kimutatások váratlanul és véletlenül előkerültek. Tervünk, hogy a szombathelyi vásárbírók rendszeresen elkészített és csaknem hiánytalanul rendelkezésre álló kimutatásait - amelyek az eladott egyes gabonaféléken belül három különböző minőségi szint mennyiségi és áradatait tartalmazzák - feldolgozzuk.412 A szombathelyi heti- és országos vásárokon a 19. század első felében forgalmazott áruk féleségéről és mennyiségéről - leszámítva a piaci haszonbérlők már mondott kimutatásait és az ugyancsak előzőleg közölt, 1847-ből származó adatokat - sajnos nincsenek 409 VaMLSzvkt. Ktjkv. 165/1847-1848. 410 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1818-1819. 518. p. 411 Uo. 412 VaML Szvkt. Am. IV. fasc. 75. nr. 1. Az Acta Misellanea elnevezésű, mesterségesen létrehozott iratsorozathoz készített betűrendes név- és tárgymutató egyértelműen igazolja, hogy az 1816 és 1860 közötti szombathelyi hetivásárokon eladott gabonafélék mennyiségéről és árairól a piaci haszonbérlők által készített kimutatásokat is egykor ott, mégpedig a IV. fasc. 74. nr. 1. jelzeten őrizték. E kimutatások feldolgozása várhatóan számos, eddig kevéssé ismert és dokumentált jelenség és összefüggés kimutatását teszi lehetővé. Ezek közé tartozik például a nagykanizsai piacon az 1820-as években forgalmazott gabonaneműek áraival való összevetés. Az ottani hetivásárokon 1821 és 1827 között eladott gabonaneműek áraira vonatkozóan lásd: Sasfi, 1993. 116
