Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
tek városképi megfontolásból is okvetlenül szükségesnek ítélték annak elbontását. A tanácsülés előírta, hogy Tribul adjon reverzálist arról, hogy a piactéri boltok lebontása esetén, az új bolt építőanyagán kívül másra nem tart igényt.341 Nem csak az egyre szaporodó kis boltok, hanem az országos és hetivásárokra érkező sokadalom miatt a város újra és újra a piac rendjét és tisztaságát előíró rendszabályok meghozatalára kényszerült. így például a Szentháromság-szobor védelme céljából, azt 1803-ban karfával vették körül,342 1 8 1 7. szeptember 27-én pedig a helyi gerencsérek azon kérelmét utasította el a tanács, hogy portékáikat a szobor körül árusíthassák.343 Sok és nehezen orvosolható gondot okoztak a Piactéren és a város egyéb részein gyakran kóborló disznók. Ezért az 1804- április 18-ai tanácsülés elrendelte, hogy aki disznait a piacra vagy a kertek alá kiengedi, az alkalmanként és állatonként 1 ft büntetést köteles fizetni,344 majd - nyilván e rendelkezés eredménytelensége miatt - a büntetési tételt az 1807. június 6-ai tanácsülés duplájára emelte.34’ Még 1 hónap sem telt el, és Schwartz Albertet idézte maga elé a tanács, és meghagyta neki, hogy a sertései által „... piaci kápolna mellett lévő Szent Háromság statuájánál tett kárt, hogy mentői előbb helyre ...”346 állíttassa, és jövőben disznait a város piacán és utcáin kóborolni ne engedje. Nem találtunk adatot arra, hogy korábban hol tartották Szombathelyen a szarvasmarhavásárt, de tény, hogy az 1806. június 7-ei tanácsülés elrendelte, hogy annak helyszíne a jövőben a városon kívül, a városi raktár mellett, a karicsai legelő legyen.34' A város higiéniai megfontolásokból rendszeresen - általában a vármegyei börtönben lévő rabok alkalmazásával - gondoskodott a piac és a piactéri csatorna tisztításáról,348 és 1805-ben pedig a térre egy nagyforgalmú piachoz méltó, szivattyús kutat építtetett, amely Holzheim Mátyás ács tervei szerint készült el.149 E kút annyira elnyerte a szombathelyiek tetszését, hogy az 1816. július 20-ai tanácsülésre már az a panasz érkezett, hogy sok nő a piactéri kúthoz szokott, és mindenféle .... mocskos ruháikat ottan mo ssák és öblögetik ...”,350 amelynek következtében nem csak a kút romlik el gyakran, hanem annak környéke szinte mindig sárral és iszappal borított, ami pedig „... legfőképpen heti és országos vásárok alkalmával sok hátra maradást ...”3’' okoz. A tanácsülés érthető módon, szigorúan megtiltotta, hogy a piactéri kutat bárki is mosásra használja.532 341 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1813-1814. 287. p. 342 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805. 188. P. 343 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1816-1817. 533. p. 344 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805. 343-344. p. 345 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1807-1808. 63. p. 346 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1807-1808. 90-91. p. 347 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1806-1807. 47. p. 348 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805. 373. p., 1818-1819. 240. p. 349 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1803-1805. 392., 602. p., 1805-1806. 71-, 97. P. 350 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1816-1817. 89. p. 351 Uo. 102
