Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
ben a vármegye területén rendezett minden vásáron - így a Szombathelyen megtartott országos és hetivásárokon - az alábbi összegű helypénzt kellett fizetni:- minden teher után, amelyet egy gyalogos visz 1 kr- bármilyen terhet szállító, kétmarhás szekér után 6 kr- vására hajtott marha után, marhánként 2 kr- a legkisebb sátor után, amelyben olyan személyek árulnak, akik portékáikat hátukon viszik 6 kr- közepes sátor után 15 kr- legnagyobb sátor után 30 kr- a köböl kölcsönzéséért 1 kr.332 A számadatokra tekintve azonnal kitűnik, hogy a szombathelyi országos és hetivásárokon szedett helypénz összege Vas vármegye fenti határozata alapján mindenképpen kedvező változást jelentett a kereskedőknek, ugyanakkor azonban nyilvánvalóan lecsökkentette a piaci haszonbérlő bevételeit. Ennek megfelelően az 1820. április 24- és 1821. április 24. közötti időszakban piaci jövedelmei az előző évi 1300 vft-tal szemben csak 1000 vft-ért keltek el a licitáción, ám azt is hozzá kell tenni, hogy a következő 3 évben a piaci haszonbérlők évi 1555 vft-ot tartoztak mindezért fizetni.333 A piaci helypénz összege ezt követően 1848-ig nem változott, bár az 1847. február 27-ei tanácsülés azzal bízta meg a város ügyészi hivatalát, hogy a helypénz felemelésére készítsen javaslatot.334 Ezek után a város meglepetéssel értesült arról, hogy Vas vármegye 1847. február 8-ára összehívott közgyűlése „Szombathely város tanácsa kérelmére ...”335 megújította a piaci helypénzek összegéről még 1819. szeptember 20-án hozott határozatát. Ezért az 1847. április 17-ei tanácsülés megbízta a jegyzői hivatalt, hogy tudakolja meg Vas vármegyétől, hogy a város milyen megkeresésére hivatkozott a közgyűlés, amikor a helypénzek összegének megújításáról döntöttek. Kiderült, hogy valóban a város nevében érkezett egy beadvány a vármegyéhez az ügyben, de miután az irat eltűnt a vármegyei kancelláriáról, vizsgálatot indítottak. Ennek során Bezerédy László, Vas vármegye főjegyzője úgy nyilatkozott, hogy a kérdéses megkeresés Grama- rits Istvántól érkezett a vármegyéhez. Az 1847. június 9-ei tanácsülés elrendelte Gra- marits kihallgatását, amelynek során Gramarits elismerte, hogy ő fordult levéllel Bezerédy Lászlóhoz, amelyben saját nevében kérte a helypénztarifák újólagos kihirdetését, mégpedig azért, mert többektől azt hallotta, hogy a vásárbíró, Kitzlingstein Imre az ér332 VaMLMkir. Kir. 1336/1819.; VaML Szvkt. Ktjkv. 1820-1821. 24-25. p., 608/1820-1821., 330/18231824., 649/1826-1827., 685/1829-1830., 575/1832-1833., 591/1833-1834., 576/1836-1837., 705/1839-1840., 757/1842-1843., 675/1844-1845.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 158. nr. 212., fasc. 164. nr. 142., fasc. 168. nr. 103., fasc. 171. nr. 208., fasc. 174- nr. 254. A Vas vármegye 1819. szeptember 20-ai közgyűlésen bevezetni rendelt, egységes helypénzárszabást Szombathelyen értelemszerűen a döntés megszületésekor érvényes, a piaci jövedelmekről szóló szerződés lejárta után, azaz 1820. április 24-étó'l alkalmazták. VaML Szvkt. Ktjkv. 1820-1821. 24-25. p. 333 VaML Szvkt. Ktjkv. 1818-1819. 335-336. p., 1820-1821. 24-25. p„ 603/1820-1821., 608/1820-1821., 618/1820-1821. 334 VaML Szvkt. Ktjkv. 1068/1846-1847., 1254/1846-1847. 335 VaML Mkir. Kjkv. 269/1847. 100
