Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Térségi igazságszolgáltatás és a városi önkormányzatok - Egy elutasított pártatlan bíróság: a Forintos-per

sem a német nyelvet, sem a jogot nem ismeri. Ezek szerint Forintos tiltakozása, amellyel elutasította a purgációt, nem eljárásjogi elvi tiltakozás volt. A tisztító eskü alkalmazása ugyanakkor arra utal, hogy a bizonyítási eljárás akkuzatorius elvű volt. Csaknem negyedszázaddal később, Paul Dauchner városbíró már tipikusan nyomozóelves, inkvizitorius bizonyítási eljárást alkalmazott.

437 A kőszegi perek is tele vannak a jószándékú és a kemény tortúra - „güttlkhes und peinliches Examen" - alkalmazásának adataival. A tortúrát is a kánonjogból vették át. Amikor Forintos az úgynevezett kemény tortúra alkalmazása alól ki akarta vonni magát, akkor lényegében az ellene felhozott vád minősítése ellen tiltakozott. Forintos perében tehát új szakasz kezdó'dött, mégpedig akkor, amikor az elsó'fokú ítélet még meg sem született, ezért nem minősülhetett fellebbezésnek. Az egész pert ugyanis Hermann von Bayer bécsi városbíró elé tették át.

438 Ebből nem lett ugyan precedens, hiszen se ezt megelőzően, sem később erre nem került sor, ám éppen ezért feltűnést keltett. Ezzel a lépéssel ugyanis egyszerre pótolták az elsőfokú városi és a pártatlan bíróságot, továbbá az Alsó-Ausztriai Kormányszéket mint fellebbezési fórumot. Ez utóbbi ekkor még nem is volt tisztában azzal, hogy ő maga mint kormányhatóság vagy a kőszegi uradalom volt-e illetékes a kőszegi elsőfokú hatóság ítéleteinek felülvizsgálatában. I. Ferdinánd döntése nagyon különös volt, hiszen Bécs város bíróságát a kőszegi ügyében - egyszeri alkalommal - elsőfolyamodású, kirendelt törvényszékké tette, pontosabban megteremtette ennek lehetőségét. A városnak ugyanis még mindig választást kínált fel: vagy a per újratárgyalását fogadja el, vagy pedig a bécsi törvényszék egy rendbeli ellenőrző hatósági mivoltát. Az első esetben meg kell ismételni a vádemelést, a másodikban pedig fel kell küldeni a vád bizonyítékait, így a vitatott tanúvallatási jegyzőkönyveket is.

439 Mathes Inckhofer városbíró nem fogadhatta el az első lehetőséget, hiszen nem támogathatott egy olyan megoldást, amely gyakorlatilag a város elsőfokú bírósága helyébe lépett. Még ha csak egyszeri alkalomra, akkor sem. A második megoldás viszont azt jelentette, hogy a peranyag vizsgálatával Bécs betekintést kap a kőszegi törvénykezési gyakorlatba. Végül is - az alsó-ausztriai kormányhatóság közvetítése mellett - ez utóbbira került sor. A peranyag átnézése után Hermann von Bayer és bécsi bírótársai 1561. szeptember 24-én felmentő határozatot hoztak.

440 Ezzel azonban mégis ítélet született a Forintos-perben, Hermann von Bayer ugyanis egy fontos eljárásjogi megjegyzést vezetett rá az ítélet hátoldalára. Azt nevezetesen, hogy azt végre kell hajtani, ha nem érkezik fellebbezés. Az ügynek ezzel nem volt vége. Bécs ugyanis két, korábban kivégzett tanú vallomása alapján hozta meg az ítéletet, amelyek nem igazolták a szenátor bűnösségét. A harmadik, még élő tanú és Forintos kihallgatását csak ezután rendelte el a bécsi bíróság. Ezzel annak lehetőségét teremtve meg, hogy jogszerű és törvényes tárgyaláson tisztázhassák a történteket.

441 A hivatalos 8 napon belül azonban Kőszeg nem ismételte meg a vádemelést, a bécsi törvényszék pedig úgy döntött, hogy vád nélkül nincs tárgyalás, így az Alsó-Ausztriai Kormányszéknek kellett vállalni a „vádhatóság" szerepét. 7 VaML KFL KVT Act. Misc. Kőszeg, 1585 vége. h. n. n. 8 VaML KFL KVT Act. Misc. Bécs, 1561. aug. 4. 9 VaML KFL KVT Ace. Misc. Bécs, 1561. aug. 4. után. 0 Bariska, 1988. 254. p. 1 VaML KFL KVT Act. Misc. Bécs, 1561. szept. 26. 99