Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Térségi igazságszolgáltatás és a városi önkormányzatok - A pártatlan bíróság mint új jogintézmény kezdetei

te.

39

' A frank és a korai középkorban azonban már ítélkező gyűlés volt.

398 Ebben a jelentésében maradt fenn a közép-felnémet, ma már nem használatos „Geding" formában. A falugyűlések, falutörvények „Banntaiding" változata is őrzi, amelyben a „Bann" kizárást, kiátkozást, összetételekben bírósági, urasági, tilalmas jelentésben is elterjedt a forrásokban. A „Gerichtsbann" például azt adott bíróság illetékességének területére vonatkozik, a „Bannwein" pedig urasági bor vagy bormérés. Mi már találkoztunk a palloslevél kiadásával kapcsolatban a „Bann- und Achtbrief' formával, amelyben az ófelnémet „ähta", azaz „üldözés, levelesítés" jelentés rejlik. Minthogy a gyűléseket nappal tartották, összetételében a „Tagding<Taiding" fonna is fennmaradt.

399 Ez utóbbit tehát a „Banntaiding" kifejezés is őrzi. A pártatlan bíróság tehát eddig nem ismert jogintézménynek számít a magyar jogtörténetben. A „Bevezető"-ben említett jogtörténeti irodalmon kívül nem foglalkozik vele az 1998-ban közreadott Szombathely-monográfia sem.

400 Ugyanakkor megjelent a szombathelyi jegyzőkönyvek publikált regesztáiban, hiszen Szombathely tagja volt az általunk klasszikus négyeknek nevezett küldöttbíróságnak.

401 A pártatlan bíróság ítélkező bíróság volt, amely végrehajtási joggal nem rendelkezett. Ha az adott perben halálos ítélet született, akkor az elítéltet köteles volt annak a bíróságnak átadni, amely pallosjoggal vagy szabad ispánsággal rendelkezett. Minthogy a benne résztvevő felek ülnökeit úgy küldték ki az ülés színhelyére - általában a kérelmező fél illetékessége szerinti helyre -, küldött vagy delegált bíróságnak is nevezték. Alá- és fölérendeltség nem volt a bírótársak között, az ítéletek végrehajtásáért egyébként is az ülést kezdeményező, helyileg illetékes bíróság volt felelős. Ennélfogva nem elvonta a benne résztvevő önkormányzatok törvénykezési hatáskörét, hanem kiegészítette azt. Mindez olyan keretet adott a városi, mezővárosi és uradalmi bíróságoknak, amelyek között az ország szokásjoga alapján, valamint a helyi jogszokásokat figyelembe véve hozták meg döntéseiket. Az országos szokásjog, valamint a partikuláris jogforrások használata ilyen módon a közös norma kialakításának irányába hatott.

402 Térségünkben a 16. századi bíróságok két magasabb jogforrással rendelkeztek: A „Hármaskönyv" szokásjoggyűjteményének büntetőjogi tételeivel, valamint V. Károly császár „Constitutio Criminalis Carolina" című kodifikált törvénykönyvével.

403 Werbőczyt természetesen a magyar küldöttbírákból álló pártatlan bíróságok használták, a „Caroliná"-t pedig a 16. század második felétől a Habsburg-zálogban lévő városok, mezővárosok és uradalmak. Kőszeg a 17. század első felében olyannyira átállt utóbbi jogforrásra, hogy a 17 Drosdowski- Grebe, 1963. 111. p. ,s Fuchs-Raab, 1972.197. p. *

9 Bayer, 1965.97-98. p. "Zágorhidi, 1998. 157. p. Benézik - Dominkovits, 1993.; Dominkovits, 1997. '

2 Banska, 2001c. 5. p. '

3 Béli, 2000. 151-152. p.; Lukács, 1980. 24-25. p. 91