Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Kőszeg és Kismarton jogállásáról - Kőszeg jogállása

vásárhelyeken kereskedői árui után vámmentességet biztosított (12). Megengedte továbbá, hogy az oklevél kelte után 3 esztendőn át adómentességet élvezzenek, majd ennek lejárta után minden más adót Sopron példája szerint rendelte fizetni (13). Kőszeg polgárainak Sopron polgárainak szabadságát ajándékozta, megszabva, hogy e jogok összességét csak növelni szabad. Végül I. Károly Róbert Kőszeget királyi rangra emelte, ennek megtartását utódaira nézve is kötelezőnek ismerte el (15). Az oklevél tehát királyi városi jogállását Sopron magánjoga alapján fogalmazta meg. Az oklevél a communitast és a polgárokat érintő jogok és kötelességek vegyes foglalata; lényegében gazdasági, jogi és egyházi kiváltságok összessége, azaz a gazdasági és az önkormányzati autonómia biztosításának foglalata. A jog- és várostörténet jól ismerte a városjogok átvételének és kiterjesztésének gyakorlatát. Ma már általános az a vélemény, hogy a hazai viszonyok között a 14- század közepéig inkább a kiváltságok átvételéről beszélhetünk. Van olyan vélemény is, amely szerint 1340 és 1370 között sor került néhány magyar város - Buda, Selmecbánya, Korpona - jogának átvételére is.

348 Az, hogy Kőszeg 1328-ban Sopron magánjogát kapta, meglehetősen szoros kivételnek tekinthető. Ezzel azonban létrejött az első, hazai anya- és leányvárosi jogviszony. Az 1328. évi oklevél „in omni eo iure, quo cives utuntur in Sopronio", vagyis a soproni polgároknak nemcsak valamennyi jogát adományozta a kőszegieknek. Ezen kívül ugyanis az uralkodó Sopront jelölte ki Kőszeg fellebbviteli joghatóságának: „ex tunc ipsa sententia deferri debeat in Sopronium". Ez az átvétel tehát megelőzte Buda, Selmec és Korpona városi magánjoga hazai adományozásának gyakorlatát. Kőszeg királyi város alapítását 1263 és 1274 között a Kőszegi grófoknak köszönhette. Sopron 1277-ben akkor kapta meg Buda és Székesfehérvár kiváltságait - és nem magánjogát -, amikor a Babenberg-örökségért folytatott harcban IV. László oldalára állt. Kőszeg pedig 1328-ban, tehát akkor jutott Sopron magánjogához, amikor az első Anjou-uralkodó a Kőszegi családdal szemben a városra, a térség váraira, Sopron és Vas vármegyére, továbbá a Rábaközre is kiterjesztette hatalmát.

349 Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy amikor Kőszeg birtoka később különböző jogállású személyek, uralkodók és zászlósurak kezébe került, mindezek csak megszorításokkal érvényesültek, sőt területi autonómiájának korlátozása is még az Anjou-korszakban megkezdődött. Ez az az időszak, amikor Sopron és Vas vármegye ispánságát az országbárók kezében egyesítették, és az ispáni tisztek korlátozni kezdték a város határait és bíráskodási jogait is.

35c Kőszeg jogállása a Garai-korszakban megváltozott: privilegizált, földesúri város lett.

351 Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele a fellebbviteli jogban érhető tetten. HS Fügedi, 1981. 297. p. 549 Engel, 1989a. 100-103. p. 350

Bariska, 1998a. 6. p. Mályusz, 1951. 2421. sz. Zsigmond oklevele Garai Miklósnak és Jánosnak. Buda, 1392. márc. 10., 2427. sz. Zsigmond oklevele ugyanazoknak. Buda, 1392. márc. 12., 2597. sz. Zsigmond oklevele a Garaiak beiktatásáról a veszprémi káptalanhoz. Temesvár, 1392. aug. 16. 83