Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Uradalom és város konfliktusa - Kőszeg uradalma és városa

Az uradalom egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy megszerezze a városi és a polgári ingatlanok feletti telekkönyvi hatósági jogokat {„Grundbuchgerechtigkeit"), természetesen annak jövedelmeivel együtt. Ez a jog azonban közvetlenül kapcsolódott a város elsőfokú joghatóságához, hiszen annak illetékessége a városra („in unsern Burgfried") és annak birtokhatárain belülre korlátozódott.

299 Ez az oka annak, hogy az uradalom a város joghatóságára is ki akarta terjeszteni a felügyeletét. Minthogy a polgárjog megszerzése itt is ingatlanhoz volt kötve, az ingatlanok nyilvántartásán keresztül az uradalom ebbe is betekintést akart szerezni. A be- és kiköltözés ily módon az udvar számára is áttekinthetővé válhatott. Ez pedig mindenképpen visszalépés volt az eddigi gyakorlathoz képest, hiszen I. Ferdinánd már 1545-ben biztosította a szabad be- és kiköltözést Kőszegnek az uradalom közbejötte nélkül.

300 Az 1571. évi szerződés végül is az Alsó-Ausztriai Kormányszéknél hagyta a választott bíró megerősítésének jogát, igaz, az uradalomnak történő bemutatás kötelezettsége alól nem mentette fel a várost. A mindenkori kőszegi bíró 1568 óta a kormányszéknél vehette át a palloslevelet. Ezekben a megbízólevelekben szó szerint az állt, hogy a bíró élet felett ítélkezzen: „der Richter ... über Bluet zurichten haben solle".

m Ennek alapján a gonosztevők ügyében az uradalomban a városbíróé volt a végrehajtás joga, de azt megelőzően a zálogbirtokos volt illetékes az ítélethozatalra. A kőszegi jegyző álláspontja szerint azonban a pallosjogot az uralkodó adta, méghozzá a zálogbirtokos közvetítése nélkül. Ebből Dauchner számára az következett, hogy ahol a „iurisdictio maior" megvan, ott szükségszerűen meg kell lennie a „iurisdictio minor"-nak, azaz - többek között - a telekkönyvezés jogának is. Az uradalom nem vitathatja el egyiket sem. Az érdekellentétek azonban fennmaradtak, és a „Landgericht"-vita nem sem szűnt meg, miként azt az adott helyen még látni fogjuk. Ebben a hosszantartó vitában azonban a kegyúri jog ügye is a kormányszék és a biztosok elé került. A biztosok utaltak arra, hogy az egyház számára fenntartott javakat alkalmas, keresztyén pap megszerzésére és fenntartására kell használni.

302 Ekkor szakadt szét a felekezet német és magyar részre, miként várható volt. Csánki még azt írta a 15. századi Kőszegre, hogy „a lakosság, úgy látszik, teljesen német voít",

303 pedig már ekkor is jelentős magyar népességgel rendelkezett. Etnikai képének alakulása Szűcs Jenő megállapítását igazolja, mely szerint a városokban a 15. század második felében magyarosodás zajlott le.

304 Egyben Kubinyi András megfigyelésére is figyelmeztet. Kőszegen is egyfajta paritásos modell jött létre az etnikumok között, ezekre azonban az egyházi szervezetek reagáltak érzékenyebben.

305 A népesség a 16. századra pedig csekély magyar többséget mutatott, csakhogy a németség csaknem minden jelentős pozíciót elfoglalt.

306 * VaML KFL KVT Act. Misc. Kőszeg, 1570. Jan. 3. V VaML KFL KVT Act. Misc. Kőszeg, 1545. deci 2. !| VaML KFL KVT Act. Misc. Bécs, 1580. máj. 30. 12 VaML KFL KVT Act. Misc. Kőszeg, 1571. márc. után. ,3 Csánki, 1894. 724-725. p. 14 Szűcs, 1955. 25. p. !5 Kubinyi, 1996a. 154. p. 16 Bariska, 1986a. 48-49. p. 73