Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Uradalom és város konfliktusa - Kőszeg uradalma és városa
amelyet időről időre kamarai bizottságok felügyeltek. A bizottságokat ilyenkor politikai megfontolások is vezették, végre kellett hajtanuk az udvar mindenkori utasításait. Kőszegen a katolicizmus és a protestantizmus őrségváltására viszonylag gyorsan, 1550 és 1561 között lezajlott. Emögött az 1540-es és az 1550-es években meggazdagodott kereskedőréteg állt, amely maga is részesült a marhakereskedelem hasznából. 281 Ez a folyamat belső egyensúlyvesztéssel járt. Az új, városi elit ekkor kezdte kisajátítani a belső hatalmi pozíciókat. Az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamarának pedig kapóra jött, hogy az uradalmon keresztül - hasonlóan Kismartonhoz - ellenőrizze Kőszeget. Csak ott fordítva történt, hiszen Kismartonban a protestantizmus nagy protektorának, Hans Weispriach uradalmáról készült biztosi jelentés. Arról a Weispriachról, aki még az áttelepített horvátok reformálásával is megpróbálkozott. 282 Jóllehet maga neuhofi Jurisics is protestáns volt, de mint az alsó-ausztriai „Herrenhaus" tagja, az uradalom zálogbirtokosa és a kőszegi vár kapitánya mégis közvetítő szerepet kapott az alsó-ausztriai kormányszervek és Kőszeg városa között. Itt a privilegizált földesúri várost marasztalták el, leginkább azért, mert nem volt felkészülve az egyik legalapvetőbb önkormányzati jog, a „iurisdictio minor" gyakorlására. Miként Kismartonban, Kőszegen is elkészült egy 14 pontból álló tervezet, amelyet azonban nem a város, hanem az uradalom terjesztett elő befolyásának növelésére. 283 Az előterjesztésben - amely a többéves összeütközés első stációja volt - az uradalom kétségbe vonta, hogy érdemben működik a város joghatósága. Ha ebben Kőszeg mégis megerősítést kap, úgy arra kérte a kormányszéket, hogy a városi ítéletek után az uradalomhoz kerüljön az elsőfokú fellebbezési jog. Neuhofi Jurisics a kőszegi vár kapitányaként ellenséges támadás idejére teljhatalmat kért a város felett is. Ez nagybátyja idején, a török ostrom alatt is így volt. Emellett követelte, hogy a vadászati, a halászati és legelőhasználati jog csak az uradalmat illesse, amelyért az előző zálogbirtokos, Christoph Teufel is síkraszállt. Ugyanakkor az 1568-ban felállított ispotály fenntartását azonban csak városra kívánta hárítani. Ragaszkodott az üzenetértékű szimbólumok, így annak a Jurisics-címernek a helyreállításához, amely az 1532-ben lezajlott ostrom idején pusztult el a városkapun. 284 Neuhofi Jurisics érthető okból végre tisztázni akarta a bormérés („Bannwein") ügyét is, amelynek jogát az 1540. évi szerződés alapján még nagybátyjától, Jurisics Miklóstól váltotta meg a város évi 39 tallérért. Ennek az volt a feltétele, hogy két család kivételével valamennyi Kőszegen élő zsidó családnak el kellett hagyni a várost. 28 ' Neuhofi Jurisics követelései között ott szerepelt az is, hogy a városnak az újonnan telepített szőlők után is meg kell fizetni a hegyvámot. Ellenőrzése alá akarta vonni a városkapu forgalmát, a be- és kiköltözést, az ingatlanforgalmat, a város kereskedelmét. A bíróválasztás ügyében ragaszkodott a bemutatás, azaz a földesúri egyetértés jogához. E feltételeket jószerével a bécsi hatóságok segítségével, aktív közreműködésével állította össze az uradalom. 281 Bariska, 1976b. 69-71. p. 282 Bariska, 2000c. 195-197. p. 283 VaMLKFLTk. Lvc. 71. sz. Bécs, 1568. aug. 5. 284 ÖScA FHKA SUS HS 8. Weibel, Fran:: Notaren von Familien und Geschlechtern, Festen, Herrschaften, ca. 1840. 59. p. 265 VaML KFL KVT Act. Mise. Kőszeg, 1540. Jan. 15.; Bariska, 1993c. 41. p. 70
