Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A nyugat-magyarországi Habsburg-záloghelyek - A zálogrendszer működéséről
lett. A kamara - a szövegösszefüggésből nyilván kiderül, hogy az Alsó-Ausztriai Kamara - még 1546-ban figyelmeztette I. Ferdinándot. Arra kérte, hogy ne adjon magyaroknak („Nationalhungarn") zálogbirtokot, mivel ezzel csak az alsó-ausztriai rendek tiltakozását váltja ki. A rendek azonnali kiviteli tilalmat rendeltek el a magyarországi élőállat-, gabona- és borkivitelre, mégpedig azzal az indokkal, hogy a magyar zálogbirtokos magyar földesúrként viselkedik, azaz adómentességet követel és nem fizeti a tartományi adót („Landsteuer"). 204 Az érvelés igaz volt. Az alsó-ausztriai rendek például még az 1533-ban Kőszegnek kiadott vám- és harmincadmentesség végrehajtását is megakadályozták, 20 ' csakhogy Jurisics Miklós nem a magyar, hanem az alsó-ausztriai főrendi ház tagja lett. A kérdés azonban bonyolultabb, mint ahogy a bécsi kamara ezt beállította. A „Nationalhungarn" ezek szerint a tartományi rendek szemszögéből a magyar rendek, a magyar földesurak toposza lett a 16. század közepére, de bevett terminológia lett a tartományi kamaránál is. Tulajdonképpen a „national" itt országost jelent, szemben a tartományival. E megkülönböztetést pedig azokra is alkalmazták, akik a Magyar Királyság határain belül („inter fines Hungáriáé") fekvő zálogbirtokokon ültek, de nem szerepeltek a tartományi adóregiszterekben. Nem osztrák-magyar ellentét volt ez, hanem az alsó-ausztriai és nyugat-magyarországi rendek gazdasági érdekellentéte. A gazdasági háború tehát az adóval sújtott tartományi rendek és az adómentességet élvező magyar zálogos rendek között is folyt. A haszon elmaradása a tartományi kamarát is érintette. 206 A kifelé tartó kereskedelmet azonban a stájer rendek is megkísérelték ellenőrzésük alá vonni. 20 ' A magyarországi hadimegrendelések nyertese amúgy az osztrák ipar volt. 208 Végül még egy esetet ajánlunk megfontolásra. Amikor 1627-ben Esterházy Miklós gróf többek között a Königsberg, a Teufel és a Stotzingen családok egy-egy tagját és képviselőiket bírói úton birtokaikról való lemondására szólíttatta fel a kismartoni és fraknói uradalmakban. Érvelése a magyar rendi jog, nevezetesen az Aranybulla 26. cikkelyének alkalmazására épült. 209 Esterházy gróf eljárását II. Ferdinánd jóváhagyta, az alsó-ausztriai földesuraknak pedig el kellett hagyni a két uradalmat. Igaza van Otto Aullnak, aki az Esterházy és a Batthyány család nyugat-magyarországi térhódításához kötötte azt a jelenséget, hogy az alsó-ausztriai rendek a térségben kezdték elveszíteni befolyásukat. 210 Igaza van Otto Brunnernek is, aki a nyugat-magyarországi nemesség Habsburg-orientációjával magyarázta ezt a folyamatot. 2 " Végezetül igaza van August Emstnek is, aki Esterházy eljárását kisajátításnak nevezi. Ezeket a kisebb birtoktesteket, u Horváth F., 1984.578. p. 205 VaM KFL Tk. Lvt. 53., 54. sz. I. Ferdinánd oklevelei. Bécs, 1533. máj. 7.; Horváth F. - Kiss, 1963. 72. p. 206 Bariska, 1999a. 74-75. p. 207 Valentinitsch, 1999. 99. p. 208 Valentinitsch, 1998. 200 Ernst, 1987. 110. p. 210 Aull, 1930c. 110. p. 211 Brunner, 1951. 300-302. p. 54
