Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

A nyugat-magyarországi Habsburg-záloghelyek - A zálogbirtokok és zálogbirtokosok - Szarvkői (Hornstein) uradalom

A Kanizsaiak 1457-ben 400 aranyforintért adták át az uradalmat Pottendorfnak, de a visszavásárlás jogát fenntartották."

6 Ez a Kanizsaiak és Pottendorf közötti egyezség nem mondott ellent a Habsburg-zálogszerződésnek, ám a zálogszerződés magánjogi jellege figyelmet érdemel. 1463-ban Szarvkő azért nem szerepek a soproni szerződésben, mert mint fentebb olvasható - III. Frigyes a bécsújhelyi Agoston-rendi kanonokoknak adta. Ennek az volt az oka, hogy Pottendorf időközben Mátyáshoz pártolt át. Georg von Pottendorf újabb pártváltása után ismét III Frigyestől kapta Szarvkőt adományba. 1486-ban azonban Mátyás király zálogolta tovább a sváb származású Ulrich I. von Grafeneck számára: „jure belli castrum ipsum ad nostram majestatem est redactum\

lu III. Frigyes híres zsoldosvezére 1472-ben 21 osztrák nemessel pártolt át a magyar uralkodóhoz, vélhetően Baumkircher kivégzése miatt. A rendek ugyanis III. Frigyes magatartását a „Fehde"-jog értelmében jogsértőnek tekintették. Megjegyzendő, hogy Grafeneck Georg Pottendorf sógora volt.

118 O egyesítette a szarvkői uradalmat az alsó-ausztriai Seibersdorffal. Az 1491. évi pozsonyi szerződés Szarvkőt ismét III. Frigyesnek juttatta, aki azonban az ifjabb, Ulrich II. von Grafenecknek adta tovább a birtokot közben örökjogon megszerzett zálogát. 1506-ban a sváb Veit von Fürst, a tübingeni egyetem doktora, a bécsi illetékességű kamaraügyész adásvétellel, 500 aranyforintért jutott Szarvkő birtokába, noha Grafeneck rokonai, a Zinzendorferek óvást adtak be ellene. Veit von Fürst - aki felesége révén rokonságban volt a Hardegg, korábban Prüschcnk családdal - 1515-ben halt meg. 1518-ban Ernst von Fürst került az uradalom birtokába, méghozzá osztrák adomány- és tartományi jog szerint.

119 I. Miksa oklevelet is kiadott erről, amely szerint Szarvkő (sic!) Alsó-Ausztriában van. Nyilván ez Seibersdorfra hivatkozva történt, ahova az uradalom központját még Ulrich I. von Grafeneck idejében áthelyezték. Seibersdorf ugyanis valóban Alsó-Ausztriában terült el, míg az uradalom Magyarországon. Jóval később, 1556-ban az Alsó-Ausztriai Kamara elismerte, hogy Szarvkő a Magyar Korona része, amelyet I. Ferdinánd 1524-ben nem kezelhetett császári adománybirtokként.

120 1550ben Moritz von Fürst, Kismarton kapitánya még mindig a Zinzendorfiakkal pereskedve kapta Szarvkőt. Ö 1553-ig élvezte a két uradalom hasznát és jogait. Fia, Hans Konrad von Fürst követte őt 1561-ig. Neki azzal is meg kellett küzdeni, hogy az udvar ezúttal - magyar jog szerint - háramlott birtokként kezelte Szarvkőt, ha már császári adománybirtokként nem tehette. Szarvkőt a Tübingenben elhunyt Konrad von Fürst után I. Ferdinánd hozzájárulásával az ugyancsak sváb származású Leonhard Pichler von Weitenegg, udvari kamarai tanácsos kapta 1561-ben, aki vásárlással jutott az uradalomhoz. Pichler 1562-ben lett az osztrák Herrenhaus tagja. Az utolsó Pichler férfiörökös 1579-ben halt meg. Egy 1561-ben keletkezett kamarai becslés szerint a 13.961 aranyforint értékű szarvkői és seibersdorfi uradalmat 1583-ban a Pichlerekkel rokon Ruprecht von Stotzingen, 116 Mohi, 1903. 627. p. Hans Graf a Kanizsai-Pottendorf-szerzó'dé.st 1455-re részi. Graf, 1926. 59. fol. Graf, 1926. 59. fol. A szöveget Hans Graf átírásában közöljük. 118 Haller-Reiffenstem, 1992. 139., 145. p. 119 Ernst, 1963a. 74-75. p. 120 Graf, 1926. 61. fol. 38