Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A visszacsatolás és annak ára - A visszacsatolás és a magyar országgyűlés
visszaváltását kérjék. 580 Már Otto Aull és Otto Brunner is felhívta a figyelmet arra, hogy a 17. század elejére az osztrák rendek elvesztették az udvar támogatását, miután kialakult a nyugat-magyarországi aulikus nemesség. A magyar rendek ráadásul 1606-ban, 1621ben és 1645-ben békekötésekre kényszerítették a Habsburgokat. E folyamatban az udvar inkább a magyar rendi követelések teljesítésében lett érdekelt. Jellemző', hogy az egyezkedések I. Ferdinánddal akkor kezdődtek meg, amikor annak helyzete Csehországban is megeró'södött. Erre a korszakra már Otto Aull és Otto Brunner elemzése is felfigyelt. Ami a magyar rendek érvelésének tartalmát illeti, érthető' módon változott: hol a zálog ténye volt elfogadhatatlan, hol az, hogy az elzálogosított vagy zálogba vetett helyek nem viselték az országos terheket. Egyszer arra alapoztak, hogy I. Ferdinánd az alsó-ausztriai tartományi gyűléssel meg tudja oldani a zálogkérdést, máskor pedig a zálog visszaváltásának összegét vitatták. Szó esett azonban a két országrész borháborújáról, a gyó'ri püspökség tizedügyéről is. Egyetlen esetben szerepeltették az osztrák zálogokat a Lengyelországnak elzálogosított városok ügyével 1574-ben. Ugyanakkor becikkelyezték a Sopron és Vas vármegyei közgyűlések panaszait a kőszegi uradalmat zálogoló Nádasdy Kristófné erőszaktételeivel kapcsolatosan. A magyar rendek egyetlen egyszer vetették fel azt, hogy a zálogbirtokokat ingyen, azaz a zálogösszeg megfizetése nélkül kell visszaadni. Ezt az 1608. k. e. 19. te. örökítette meg. A követelés indoklása úgy szólt, hogy az akkori birtokosok illetőleg zálogbirtokosok úgyis „több hasznot és előnyt húztak, és a zálogösszeget egyszernél többször uzsorakamattal megkapták." Soha olyen messzire nem ment el a magyar rendi követelés, mint II. Mátyás idején. így még ugyanebben a törvénycikkben újra szó esett arról, hogy a zálogösszeg letétele mellett kell visszaváltani a zálogokat. A koronázás utáni törvénycikkelyekben még inkább érezhető a rendi követelések súlya, hiszen, nemcsak az országos terhek újraosztását igényelték, hanem a magyar joghatóságok és törvények érvényesülését is. A zálogterületek ügye ezekben a törvénycikkekben a magyar rendi alkotmányosság részévé vált. A követelések rendi jellege azután elhalványult. A térség történetét kutatóknak abban igaza van, hogy a nikolsburgi békekötés után a lojális magyar arisztokrácia magatartása határozta meg a visszaváltás történetét. Ugyanakkor a bécsi udvar abszolutizmusa és a magyar rendiség viszonyának szerepét sem kívánjuk lebecsülni. Nem véletlen, hogy 1622-tó'l már az országgyűlési bizottságok kirendelésére is sor került. Az udvar fokozatosan elfordult az alsó-ausztriai rendektől. Szó sem volt már arról, hogy az uralkodónak egyeztetni kellett volna velük, miként azt a magyar rendek is kérték még az 1550-es években. A magyar országgyűlés határozataiban az 1625 óta a nádor EsMT, 1526-1608. 248-249., 326-327., 416-419., 488-489., 582-583., 646-649., 722-723., 800-801. p.: 1. Ferdinánd 1548. évi decretuma. 63. te, 1552. évi decretuma. 33. te, 1556. évi decretuma, 1563. évi decretuma. 15. te, Miksa 1567. évi decretuma. 42. te, 1574- évi decretuma. 29. te, Rudolf 1588. évi decretuma. 37. te, 1596. évi decretuma. 43. te; MT, 1608-1657. 20-21., 28-29., 64-65., 224-225., 258259., 294-295., 338-339., 392-393., 470-471. p.: II. Mátyás 1608. évi k. e. decretuma. 19. te, 1608. évi k. u. decretuma. 7. te, 1609. éci decretuma. 38. te, II. Ferdinánd 1622. évi decretuma. 62. te, 1625. évi decretuma. 37. te, 1630. évi decretuma. 27. te, 1635. évi decretuma. 60. és 61. te, III. Ferdinánd 1638. évi 38. te, 1647. évi decretuma. 71. te 136
