Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati statútumalkotás mint városkormányzati hatáskör

rült el, ideális lehetőséget nyújtott a piac ellenőrzésére. E teret azonban egyrészt a piac idővel kinőtte, másrészt megkezdődött a piac mint intézmény szakosodása. Az 1574ben keletkezett szabályzatból derült ki, hogy az egykori Halász-kapunál (ma: a Várkör és a Bem utca találkozása) halpiac működött. De tudunk később fapiacról (ma: Árpád tér), baromvásártérről (ma: Petőfi tér) és sertéspiacról (ma: Rákóczi és Munkácsy utca találkozása).

366 Kőszegen az országos vásárokat Szent Iván és Szent Orsolya napján, a hetipiacot pedig viszont vasár- és ünnepnapokon tartották. Az 1574- évi szabályzat valójában egy hat pontból álló hetipiac-rendelet, amelynek elsődleges célja a visszaélések megakadályozása volt. Az árdrágítás elkerülése érdekében ki kívánta küszöbölni a súlycsökkentést - „die schuldt der Zu khlainen maß oder der falschen hennden" -, még a város határán kívül történő felvásárlást - „Ausserhalb der heuser Purkhfríd" -, valamint város falain belüli tiltott raktárak létesítését - „alhie In die Hauser Einciuseczen" - is. A tisztességes nyereség megengedett volt, ám a csalások, a nem hiteles bormérték, űrmérték tönkre tehette volna a helyi piac feletti városi kontrollt és a vásár hitelét. Ezek ugyanis az akkori Vas vármegye legerősebb helyi piacának érdekeit komolyan veszélyeztették, ami pedig a földesúri árutermelés konkurenciájában, a limitáció jogának vármegyei versenyében, az alsó-ausztriai kiviteli tilalmak árnyékában túlságosan nagy kockázat lett volna. A nem gazdasági kényszerek eszköztára itt, az alsó-ausztriai, a stájer és a magyarországi határszélen nagyon is sokszínű volt. Legalább olyan sokféle volt, mint amilyen sokféle érdek és érdeksértő létezett, közöttük Kőszeg városa is. 1571-ben az uradalom azt jelentette az Alsó-Ausztriai Kamarának, hogy a kőszegiek Szigetvár eleste, azaz 1566 óta árulerakatot létesítettek a hódoltsági területekről beszerzett árukból annak érdekében, hogy magyar, szlavón és horvát kereskedőket csalogassanak Kőszegre.

367 Tartós, állandóan újraszülető érdekütközések sorozatát kívánta tehát ez a szabályzat is mederben tartani. A helyi piac mindenütt többszereplős volt, melynek következtében a helyi szabályzat is csak arra vállalkozhatott, hogy egyensúlyba tartsa az érdekeket. Nyilvánvaló, hogy a helyi érdekek főszereplője a statútum alkotója volt, ezért az ő szempontjai voltak az elsődlegesek legalábbis addig, amíg bírta a versenyt a konkurensekkel. Idővel kiderült, hogy bizonyos értelemben sem Kőszeg, sem Kismarton nem a soproni utat járja. Sopronban is voltak ugyan egyetlen szabályzatba foglalt vegyes rendeletek. Mégis egyre több olyan statútumot adtak ki, amelyek a városi élet egy-egy szegmensét fedték le.

368 Ugyanakkor Kőszegen és Kismartonban is születtek hasonló, egyedi statútumok, ám inkább az egyetlen szerkezetbe foglalt, vegyes szabályzatok maradtak általánosak. Ennek az volt az oka, hogy a Sopronnál kisebb városi társadalmakban a részérdekeket a döntés szintjén kevésbé tudták érvényesíteni, és ezért azok együtt jelentek meg. Formát ennek pedig a vegyes statútumok adtak, és nem véletlen, hogy ilyen volt a feljebb már érintett, 1615-ben elfogadott, kőszegi statútum is.

569 Szftvényi, 1963. 98. p. 7 VaML KFL KVT Act. Misc. Kőszeg, 1571. Jan. 19. 8 Kolosvári-Óvári, 1904. 37-77. p. 9 Kolosvári - Óvári, 1904. 141-143. p. 128