Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati hivatalok és tisztségek

mezese szerint - Sopron és Pozsony kiváltságaival voltak azonosak. Ez azt jelentette, hogy Kőszeg visszatért a soproni modellhez. Úgy is mondhatnánk, hogy csatlakozott a magyar rendi ellenállás ideájához. Az természetes, hogy ez a rendi konzervativizmus ideáját jelentette. A lelki és testi szabadság, a szabad vallásgyakorlat és az önkormányzati jogok védelmét azonban csak így látta biztosítottnak. Kőszegnek a zálogkorszakban nem volt még egy ilyen nagy konfliktusa az udvarral és az alsó-ausztriai kormányszervekkel. A városbíró ezt követően megkapta a kormányszéki megerősítést, a „Bann und Achtbrief' dokumentumát. Itt ugyan nem részletezhető a nyugat-magyarországi főrendek visszafogott szerepe ebben a konfliktusban, így Esterházy Miklós és Nádasdy Pál távolságtartása sem. A Habsburg-orientáció születésének korszaka volt ez Nyugat-Magyarországon. A főrendeknek is volt mit kockáztatni ekkor, és ezért viselkedtek visszafogottan a kőszegi megkeresésre. Egyedül Nádasdyné Révay Judit biztatta őket arra, hogy keressenek támogatókat a szombathelyi közgyűlésre érkező nemesség között.'

33 Hasonló, de más okból történt a kismartoni városbíró jogkörének korlátozása. 1573-tól a kismartoni városbíró is megkapta a pallosjoglevelet. Miután azonban az uradalommal csak 1611-ben, a városban lakó zsidó telepesek feletti joghatóság kérdésében pedig 1618-ban történt végleges döntés, 1618-ig a kismartoni városbíró végrehajtó hatalma is csak korlátozott maradt.

534 Minthogy az uradalom és a város között évtizedekig folyt a vita az akasztófa birtoklásáért, nem csoda, hogy a felvétel évében, 1611ben a hóhér hiányzott Kismartonban. Folytatva a városkormányzásnak és igazgatásnak a 12. táblázatból is levonható elemzését, egy tényt külön is hangsúlyoznunk kell. A városigazgatás egyik legfontosabb hivatala a bevételekért és kiadásokért felelős kamarási volt. 1648-ban már városkamarás adott számot Kőszegen is a városi kiadásokról is, így például a szabad királyi városi rangért Bécsbe, Linzbe, Pozsonyba, Sopronba, Szombathelyre stb. vándorolt pénzek sokaságáról is.

533 Azért azonban, hogy a templomgondnok - német változatban a „Zechmeister", „Kirchenvater", „Kirchenmeistcr" - hivatalát még nem városkamarásinak nevezték, nemcsak a középkori hagyományok, így a beneficiumok, a céhek oltárfelajánlásai voltak az okai, hanem maga a reformáció is. Mégpedig azért, mert a protestáns egyházszervezésben erős volt az anyagi függés és meghatározottság. Ez a „cuius regio, eius religio" augsburgi tételéből is következett.

536 Város- és egyházkormányzás a számvevő-számadó hivatalban tehát eleinte egységet képezett. Időbe telt tehát, amíg szétvált a városi és az egyházi számadás hivatali része is. Kismartonban ez előbb következett be, mégha mindkettőnél csak a 17. század elején, akkor is. A védelem és rendészet feladataihoz sorolt hivatalok és tisztek meglepő hasonlóságot mutatnak. Kőszegen 1575-ben, Kismartonban 1619-ben hozták létre a polgár33 VaML KFL KVT Ülésjkv., 1634-1635. 108-109. fol. Kőszeg, 1635. márc. 25. 534 Pnckler,H., 1998. 37-38. p. 535 VaML KFL KVH Vksz. (Statt Camerers Zu Gunß Ambts Raitung), 1648-1649. 18-49. p. 536 Kokas, 1991. 11. p. 121