Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Fejezetek a szombathelyi hegyközségl8-19. századi történetéből

tulajdonosra átlag 878 négyszögöl esett.

91 Az 1857-ben készített kataszteri felmérés szerint pedig a szombathelyi szó'ló'hegy 292 hold 583 négyszögöl kiterjedésű volt, amelynek csupán 12,63%-át, azaz 36 hold 1143 négyszögölet borított szőlő, és így figyelemmel a 75 tulajdonosra, az átlag már csak 591 négyszögölet tett ki.

92 Összességében tehát megállapítható, hogy a 19. század első felében a szombathelyi hegy kezdetben 10, később valamivel több, mint 16%-át, 1857-ben pedig alig 12,5%-át hasznosították szóló'birtokként. Emellett a hegyen számottevő mértékű volt a gabonafélék - így a búza, a rozs, az árpa és a zab -, a különböző gyümölcsök, valamint a takarmánynövények - kukorica, burgonya, répa, lencse, lóhere -, továbbá a zöldségfélék termesztése is. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a szombathelyi promontóriumban a szőlőt korántsem monokulturálisan termesztették, sőt a hagyományos növények mellett, inkább csak csupán kiegészítő, másodlagos szerepe volt a szőlőtermesztésnek. Ehhez több minden más mellett nyilván hozzájárult az is, hogy Szombathelyen a szőlőtermesztés és ennek nyomán a bortermelés jövedelmezősége alacsonynak volt mondható. Az 1828. évi országos összeírás négy évvel később kiigazított adatai szerint 1 kapás, azaz 200 négyszögöl szőlő - levonva a tizedet - átlagos termése 1 akó bor volt, amelyet 2 ft-ért lehetett értékesíteni. Figyelemmel az 1 kapás szőlőre számított - a háromszori kapálás, a metszés, a kötözés és a karózás munkadíjából, valamint 1 szekér trágya árából adódó - költségekre, a haszon 1 kapásnyi terület után 43 kr, azaz pozsonyi mérőnként 2 ft 9 kr, holdanként pedig 4 ft 18 kr volt.

93 Az 1850-es évekből származó két földkönyv adatainak egyik érdekes tanulsága, hogy a szombathelyi szőlőhegyen nem akadt olyan birtokos, aki csak és kizárólag szőlővel rendelkezett volna. Az általános és jellemző sokkal inkább az volt, hogy egy-egy tulajdonos vegyesen bírt szántót, szőlőt és gyümölcsöst.

94 Horváth Tibor Antal felfigyelt arra, hogy a szombathelyi szőlőhegyen már a 17. században sem volt általános a borpincék építése.

95 Az 1857. évi kataszteri felmérés idején a 75 szőlőtulajdonos közül 40 rendelkezett a birtokán valamilyen kisebb gazdasági épülettel, amelyek közül viszont mindössze 7 állt szőlőben.

96 Mindezek alapján elmondható, hogy Szombathelyen leszüretelt szőlőből készült bort, gyakran nem a hegyen, hanem a városi házaknál lévő pincékben raktározták. A hegyen termesztett szőlőből készített bor mennyiségéről többé-kevésbé pontos tájékoztatást kaphatunk a szőlődézsma jegyzékekből, ám ezek adatait vizsgálva nem szabad elfelejtenünk a természetes tizedeltagadásából fakadó pontatlanságot, valamint azt, hogy - és emlékezhetünk a város és az ifj. Draskovics György győri püspök közötti vitát lezáró, 1647-ben megszületett megállapodás rögzítette - a szombathelyi hegyen 91 VaML Földkönyv, 185?. 134-147. fol. 92 VaML Földkönyv, 1857. 104-123. fol. 93 VaMLOÖ 1828. Szombathely. 94 VaML Földkönyv, 185?. 134-147. fol.; Földkönyv, 1857. 104-123. fólió 95 Horváth, 1993.246. p. 96 VaML Földkönyv, 1857. 104-123. fol. 84