Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

A város 1617 májusában a földesúri kocsmabérléssel kapcsolatban egy figyelmeztető határozatot hozott: ott addig el ne kezdődjön a kimérés, amíg annak a meghatározott ideje nem lesz.

33 1619. augusztus 5-én, a város közgyűlésében évi szokás szerint most így szabályozták a kocsmáitatást: „... minde[n] ember négy pénzen arulion, es az varasnak minden akotul eot eot penztt adgjanak, es mindéin] ember peoczetes mertekel merien valaki aual nem mer az biro megh buntese."

M A zselléreket és nem helyi lakosokat ismételten eltiltották a helyi borméréstől, a bormester választást követően a tartozások beszedésének határnapjául a Kisasszony-nap utáni hétfőt, szeptember 9-ét jelölték ki.

35 Az 1619. október 6-án a város közgyűlésében a városi kocsmáitatás megkezdését határozták el, és kimondták, hogy „... a chap folio[n] a' varas ßamara es senki az varas borán kuueol senki borara ne mennyen, ha valaki affélén találtatik borát el vegyek edényét el teoryek es tißtesege veztet legyen, ha valaki hazahoz megyén, aztt se küldesse rea, hane[m] ha hatalmas ember hazahoz menne az az ember masua küldene ßolgaiat az varas bora[n] kuueol arrúí nem tehetny."

36 A kimért borok minősége szerint árdifferrenciálást is rögzítették: „...az kifeo bor feolieb áruljak az ki alab ualo ochoban áruljak..."

3

'. A frissen választott bormesterek számára, amennyiben hamis mértékkel mérő csapost találnak, fölöttébb magas, 12 ft-os összeghatárig menő bírság kiszabását engedélyezték. Az összeg 2/3-a a várost, 1/3-a a bírót illette.

38 Ezzel természetesen koránt sincs vége az ilyen és hasonló tárgyú - a fenti esztendőket kitűnően jellemző - statútumoknak. 1620. január 23-án immáron a felbolydult háborús állapotoktól is vezettetve, a város közgyűlése ismételten elrendelte, hogy 1 ft büntetés terhe alatt - amelynek szokás szerint 2/3-a a városé, 1/3-a az eljáró bíróé volt - senki a város borán kívül máséra ne menjen. Ekkor bormesternek János deákot választották.

39 A tárgyidőszakon túlmenő további statútumok regisztrálásán kívül csupán e szakasz folyamatosságát jelezném: 1633 nyarán a város ismételten minden városi telekkel rendelkező személynek engedélyezte a borkimérést, de az idegeneket, helyi zselléreket - mint annyiszor korábban - ismét eltiltotta ettől. E statútum mind a kocsmáros, mind pedig a bormérő gazda számára az elszámoláshoz hiteles rováspálcát írt elő, aminek az egyik példánya az akolómesternél kellett hogy legyen. Az akolópénzzel tartozó személyt mindaddig, amíg tartozása fennállt, eltiltották a további borméréstől.

40 33 Dominkovits, 1997. nr. 1343. VaML Szombathely város közgyűlésének és tanácsülésének iratai (továbbiakban: Szvkt.) Közgyűlési és tanácsülési jegyzökönyvek (továbbiakban: Ktjkv.) 1618-1619. 153. p. 35 Uo. 36 VaML Szvkt. Ktjkv. 1618-1619. 154. p.; Kolosvári - Óvári, 1904. 151. p. 37 Uo. 38 Uo. 39 VaML Szvkt. Ktjkv. 1618-1619. 156. p. 40 Kolosvári - Óvári, 1904. 179-180. p. 43