Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Fejezetek a szombathelyi hegyközségl8-19. századi történetéből

váltásban vigyázni és a károkért jót állni.

52 Minden valószínűség szerint e feltételek kedvezőek lehettek, hiszen az 1836. február 20-ai városi tanácsülés jegyzőkönyve szerint a 4 hegypásztori helyre 9 személy jelentkezett, akik közül a kiválasztottak József-naptól Szent György-napig próbamunkán vettek részt.

53 Azt már talán nem is kell külön hozzátenni, hogy a hegypásztorok pénzbeli járandóságát alig két évvel később, egészen pontosan az 1838. május 2-ai hegygyűlésen személyenként 60-60 vft-ra emelték fel.

54 1846-ban ismét módosították az őrzési rendet a szombathelyi szőlőhegyen. A hegygyűlés azon javaslatának - mely szerint a hegy őrzését és a hegyen kívüli birtokok őrizetét különítsék el egymástól - megvizsgálására a város egy bizottmányt küldött ki, melynek jelentését az 1846. április 24-én és 25-én megtartott városi közgyűlés tárgyalta meg. E jelentés egyetértett a heggyűlés álláspontjával, és azt javasolta, hogy ha létrejön az elkülönített őrzés, akkor a hegyen kívüli birtokok őrzésének költségei a város pénztárát terheljék. A városi közgyűlés - jóllehet az őrzési rend megváltoztatását célzó indítványt olyan tervezetnek minősítette, amelyre a hegygyűlés még nem hozott végleges döntést - úgy határozott, hogy nem ellenzi az elkülönített őrzést, és az annak bevezetése esetén rá háruló költségek fizetésétől nem zárkózik el.'

5 Ez az új őrzési rendszer azonban nem vált be, és az 1848. február 26-án megtartott városi tanácsülést Pletnics György főhegymester arról tájékoztatta, hogy a nem sokkal korábban lezajlott hegygyűlés célszerűtlennek minősítette az új őrzési rendszert, és kérték a régi visszaállítását. Miután a kérelemnek a tanácsülés helyt adott, újólag és a következők szerint határozták meg a 4 hegypásztor éves járandóságát: 60-60 vft és 11 pár csizma személyenként, továbbá összesen 450 köteg rőzse, az őszi és tavaszi vetések után holdanként 1 kéve, a burgonya, a kukorica és a takarmánynövények holdja után 12 vkr, a rétek után holdanként 6 kr. A készpénz kifizetésének és a csizma előállításának fele a várost, fele pedig a szőlőbirtokosokat terhelte, a rőzsét ellenben a város biztosította, míg a különböző termények után járó összegeket pedig a birtokosok fizették, ám nem egyszerűen birtokaik arányában, mivel az extraneusok - azaz nem helybeli illetőségű személyek - területeit a szombathelyeikhez viszonyítva kétszeresen vették figyelembe.

56 Nincs lehetőségünk a szombathelyi hegygyűlések előtt 1789 és 1843 között megtárgyalt ügyek akár csak vázlatos ismertetésére, itt csupán utalhatunk arra, hogy a legtöbbször a gyepűkkel, a hegyen talált marhákkal és lovakkal, valamint a különféle szőlő-, gyümölcs-, széna-, gubacs-, saláta- stb. - lopásokkal foglalkoztak, de gyakran előfordult, hogy valakit szabálytalan szekerezés vagy gyalogos garázdálkodás miatt idézVaMLSzvkt. Ktjkv., 483/1835-1836. VaMLSzvkt. Ktjkv., 549/1835-1836. VaML Szvhkir. Hkjkv., 1814-1843. 5/1838. május 2. VaML Szvkt. Ktjkv., 18/1846-1847. VaMLSzvkt. Ktjkv, 1038/1847-1848. 79