Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

végéig tartotta nyitva kimérését. Feltűnő, hogy ez utóbbi csoportban János deák és Szabó János kocsmáitatása pont egymást váltó negyedévekre esett. Nem kizárható, hogy a szombathelyi polgárok csaptartásának idejét családok közötti egyeztetések is szabályozták. Míg a fenti személyek gazdálkodásában, jövedelemszerzésében egyértelműen nagy jelentőséggel bírt a kocsmatartás, de a 10 akónál kevesebbet - alkalomszerűen kimérőkre ez korántsem állítható.

65 A bormérő szombathelyi polgárok regisztrálása mellett fölöttébb érdemes a kimért borok szezonális megoszlását is megvizsgálni. AZ ADOTT HÓNAPBAN CSAPOT MŰKÖDTETŐ SZEMÉLYEK SZÁMA (FŐ) IDŐPONT (ÉV, HÓ) AKOLT BOROK MENNYISÉGE (AKÓ) 7 fő 1610. december 88,5 9,6 8 fő 1611.január 276,5 29,9 6 fő 1611. február 98 10,6 5 fő 1611. március 135,5 201 125 14,7 7fó 1611. április 135,5 201 125 21,7 5 fő 1611. május 135,5 201 125 13,5 Összesen 14 fő 1610. december 16 j ; - 1611. május 29. i 924,5 100% 4- táblázat Az 1610. december és 1611. május között kimért borok mennyiségének szezonális alakulása Minthogy az akolás első napja 1610. december 16. volt, úgy e félhavi mennyiség sem tekinthető kevésnek. 1611-ben a húsvét április 3-ára esett, mely tükröződik a fogyasztás alakulásában is. A legnagyobb mennyiség januárban, farsang idején fogyott, míg a húsvét és az utána következő időszak - itt a restauráció időpontjával is számolni kell - ismét az átlagostól eltérő mennyiséget eredményezett. A vizsgált időszakból jelenleg két hasonló forrás ismert, az egyiket 1613 októberétől 1614. január 6-ig ugyancsak Hajdú Péter és Ambrus deák vette fel, a másikat Tapolczay Pál bírósága idején Barbély István bormester készítette - ami a bírói archontológia szerint talán az 1614- év lehet, hiszen Tapolczay 1613-től és 1615-ig töltötte be e tisztet.

66 E forrás az 1610. évihez hasonlóan december 17-től a következő év április 23-ig tisztújítást megelőző határnapig - tartott, és e kimutatást is a város jegyzője készítette. E jegyzékek a bormérő szombathelyi polgárok körének stabil és változó „elemeire" is rámutatnak. így például az 1613. évi jegyzékben is feltűnnek az 1610-ben legjelentősebb személyek, Postáné, Monárné, Dozmati Ilona nevei, miként az egyes éven belüli kisebb, alkalmi borkimérők újabb előfordulásával is találkozhatunk: így például Birhon Mihály, de olyan, új nevek olvashatók, mint például Láncz Katusé, Podary Katusé és Szabó Pálé. Joggal merül fel a kérdés, hogy a kocsmáltató szombathelyi polgárok szőlőtermelő és maguk borát kimérő családok tagjai, vagy rendszeresen illetve alkalmilag bort szerző és azt a jövedelem reményében kimérő személyek voltak? Az időszakra vonatkozó csekély száTovábbi vizsgálatot érdemel a csaptartó szombathelyi polgárok, illetve polgár asszonyok társadalomtörténeti hátterének bemutatása. Horváth, 1993. 230. p. 50