Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Egy amatőr fotós - Vizmathy Géza - képei Szombathely belvárosáról a 20. század elején

Nyugdíjaztatása után, 1926-ban Budapestre költözött lányához, Oltay Károlynéhoz, és öregkorát ott töltötte. Vizmathy Géza 1933. június 6-án 67 éves korában halt meg Budapesten és a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Ujváry Ede polgármester a város tisztikara nevében, részvét táviratban fejezte ki együttérzését a családnak." VIZMATHY GÉZA AZ AMATŐRFOTÓS A fényképezés 1839-ben indult el hódító útjára, az ezüstözött rézlemezre felvett fénykép a dagerrotípia szabadalmaztatása révén. Ezt követó'en már hazánkban is megjelentek az e műfajt űző mesterek műtermei, a fényirdák. A fényképezési technika gyors fejlődése, a közönség igényének növekedése tette lehetóVé, hogy a fővároson kívül vidéki városainkban is sorra fényképészeti műtermek nyíljanak. Az 1860-as években Szombathelyen, Kőszegen és Körmenden működtek fotográfusok.

22 A fényképezés korai szakaszának uralkodó műfaja a portré volt. A családtagok, ismerősök portréit albumba gyűjtötte a polgár. Az album a szalon asztalán kínálta magát a családtagok és ismerősök képeivel, a ház urának és asszonyának, valamint bájos gyermekeinek fotográfiáival, az eladósorban lévő kisasszony báli ruhás, szende képmásával. Ugyanakkor fényképalbum őrizhette távoli utazások emlékeit, az ott vásárolt, sokszorosított, nyomtatott felirattal ellátott városképeket, híres épületek, műalkotások fotóit. Ha a polgár valamelyik ismert nyaralóhelyen töltötte szabadságát, onnan emlékként a nyaralóhely és környékének fényképeit vitte haza néha önálló album vagy leporelló alakjában. A pillanatképek, mint a tömegméretűvé vált fotografálási passzió végtermékei, szintén az 1890-es években kezdenek elszaporodni. A fénykép, mint történeti emlék és forrás mögött ott van az azt létrehozó fényképész (fényképező), valamint az azt megrendelő, használó és fogyasztó réteg. A fényképezés társadalmi hátterét kutatva külön fejezetet érdemel a fényképezést nem hivatásszerűen, nem jövedelemforrásként, hanem kifejezetten szabadidős, esetenként önmegvalósító tevékenységként űző, gyakran művészi babérokra is pályázó amatőr fényképezők rétege.

23 A 19. század utolsó harmadában indult meg az amatőrfényképészek mozgalma és különült el a hivatásos fényképírók rétegétől.

24 Erre az időszakra a hétköznapi embereknek is elérhetővé vált a fotózás lehetősége. A fényképezés tömegessé válásának időszakára - az 1875 és 1915 közötti évekre - esett Vizmathy Géza munkássága, tevékenysége. A fotóművészetére a folyamatos tanulás, kísérletezés és próbálkozás volt a Vizmathy Géza - meghalt. = Vvm. 1932. jún. 8. 3. p. „Knebel Fényirda". Vasi fotográfusok emlékei. A kiállítást rend. és a katalógust írta B. Dorner Mária. Szombathely, 1988. (továbbiakban: B. Dorner, 1988.) 4. p. (Vas megyei múzeumok katalógusai; 136.) Sterrúemé Balog lloria: A fénykép, mint történeti emlék és forrás. In: Tudományos füzetek. 9. Érték a fotóban országos fotótörténeti konferencia eló'adásainak anyaga. Tata, 1993. szept. 27-28. Tata, 1994- 1518. p. B. Dorner, 1988. 5. p. 475