Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Söpte/ Imre: A kőszegi Fő tér mint a választási harcok színtere 1861 és 1908 között

A könyvészeti forrásanyagból a dualizmuskori választásokhoz általában jól használható Gero András Az elsöprő kisebbség című, az 1861., 1865. és az 1875. évi eseményekhez pedig Ruszoly József A választási bíráskodás Magyarországon című kötete, valamint az utóbbi szerzó' a témával foglalkozó, később megjelent munkái.

1 Bőséges információval szolgált a megyei sajtó. Különösen a vesztes fél oldalán álló tudósítók számoltak be részletesen az elkövetett csalásokról, a választókat ért atrocitásokról. A győztesek természetesen nem találtak kivetnivalót az eredményben, de a kisebbségben maradottak szerintük helytelen viselkedését - főleg erőszakkal járó esetekben - ők is megemlítették. Mindezek mellett természetesen kellő kritikával kell kezelni a Vasmegyei Lapok, majd Vasvármegye kormánypárti és a Dunántúl, illetve a Szombathelyi Újság ellenzéki lapokban megjelent írásokat. Külön kérdés a Kőszeg és Vidéke című újság, hiszen az 1881-től működő, helyi, magyar nyelvű hetilap időnként érdekes, mondhatni furcsa módon viszonyult a választásokhoz. Többnyire kormánypárti lévén, a megjelent írások ezt híven tükrözik. Ugyanakkor az is előfordult, hogy kifejezetten tárgyilagos beszámolókat adott közre, más esetekben viszont a lap készítői úgy tettek, mintha nem is lett volna választási korteshadjárat, vagy alig szóltak magáról a szavazásról is. A HELYSZÍN A mai kőszegi Fő tér kialakulása a 16 század környékére tehető, addig a fentebb említett funkciókat teljes egészében a mai Jurisics tér látta el. Amikor azonban a belvárosban a további telekosztás lehetősége megszűnt, építkezni már csak a külvárosok felé lehetett. A város kereskedelmi-gazdasági szerepének erősödésével és a lakosság számának növekedésével a gazdasági központ a 18. és a 19. század során teljesen áttevődött mai helyére, amelynek neve a 18. században az ide kiszoruló terménykereskedés miatt Gabonapiac volt. Később a város életében oly fontos országos vásárokat is itt rendezték, amiről aztán Főpiac nevet kapta. A korábbi főtér többi szerepéből a szakrális funkció - bár a plébániahivatal a helyén maradt - 1894-ben került át ide, az újonnan épített plébániatemplom, a Jézus Szíve-templom felszentelésével. A tér a sohasem adott helyet közigazgatási, bíráskodási és ítélet-végrehajtási funkciót ellátó épületeknek, ám néhány, a 19. és a 20. században mind fontosabbá vált tevékenység - így a szabadidőeltöltés, a szórakozás stb. - egyre inkább megjelent itt. A kávéházak, a leglátogatottabb vendéglátóhelyek létesültek a téren, a kaszinó mindössze két háznyira állt, a 20. század elejétől pedig a klasszikus, térzenés korzó színhelye is a Fő tér volt. Közéleti szerepe az országgyűlési választásokkal teljesedett ki. A piac, a kávéházak és a kocsmák, főleg a régi időkben a találkozások, a vélemények kicserélésének helyei is voltak, de a nagyobb tömegeket felvonultató rendezvények az 1865-ben rendezett választásig elmaradtak. Akkor a négy évvel korábban a Bálházban és környékén zajlott rendbontás tapasztalatai vették rá a rendezőket, hogy a szűk belvárosi utcák heGerő András: Elsöprő kisebbség. Bp., 1988. (továbbiakban: Geró', 1988.) 294 p.; Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon. Bp., 1980. 563 p.; Vő.: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon, 1861-1868. Bp., 1999. 558 p. 436