Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Adatok a szombathelyi városháza történetéhez a 19. század első felében

nostól ennél drágábban bérelte -, míg Drinkbesser Ferenc számára a városházi kávéház területéből alakítottak ki egy kis boltot, amelyért évi 35 vft bérleti díjat kellett fizetnie.

35 Ugyanakkor elég vontatottan haladt előre a piactéri boltok lebontása. Bár Viehaus Farkas, László Ferenc és Reich János a kijelölt határidőre, 1817. Szent Mihály-napjáig végzett az elbontással, a többiek nem követték példájukat. Az 1818. február 18-ai tanácsülés felszólította a még álló boltok gazdáit, hogy húsvétig, azaz március 22-ig végezzék el a bontást, és ha ezt nem teszik meg, akkor azt a város helyettük elvégezteti, de az építési anyagot nem adja át a boltbérlőknek. Az egy héttel később megtartott tanácsülés döntése ezt azzal tetézte meg, hogy kilátásba helyezte, hogy a bontási és tereprendezési munkákat a boltosok költségeire a város végezteti el. Az április 1-jei tanácsülés egy hetet adott a volt bérlőknek egykori boltok maradványainak eltüntetésére. Az 1818. április 18-ai tanácsülés miután konstatálta, hogy már csak két, bontásra váró bolt áll a Piactéren, engedélyt adott arra, hogy az árusok - tekintettel a következő héten sorra kerülő Szent György-napi országos vásárra - a Piacteret elfoglalják. A boltok azonban továbbra is a helyükön maradtak, és az 1819. április 3-ai városi közgyűlésen Szabó Ignác, Vas megye alispánja figyelmeztette a várost, hogy a boltokat április 19-ig bontassa le. Ez végre megtörtént, és az 1819. május 8-ai közgyűlésre beterjesztett kimutatás szerint a piactéri boltok elbontása és az új bolthelyiségek kialakítása több, mint 9000 vft-jába került a városnak.

39 Az 1817- évi tűzvész közvetett hatásaként tehát a városháza alatti boltok amelyek száma háromról hétre emelkedett, majd e szám 1837-től ötre csökkent

40 bérleti jogát a város csakúgy, mint a tűzeset előtt, az általunk vizsgált korszak teljes hátralévő részében, általában hároméves időtartamra licitáción árendába adta. Az árverés rendszerint úgy zajlott le, hogy a bérleti idő lejárta előtt több hónappal kijelölték a licitáció időpontját, amely szintúgy még meglehetősen távol volt az új bérleti idő kezdetétől. Az általában egy tanácsülés keretében, mégpedig annak első napirendjeként lebonyolított licitáció az árverés feltételeinek ismertetésével kezdődött, amelyek közül a legfontosabbak a következők voltak: 1., A bérlőnek a bérleti díjon kívül ún. laikaufot, azaz felpénzt - vagy ahogy később nevezték a források: kulcspénzt - kellett fizetnie, amely a licitáció lebonyolításával és a bérleti szerződés elkészítésével kapcsolatos költségek fedezésére szolgált, és amelyet a szerződés aláíráskor kellett az árendásnak letennie. 2., A bérlőnek az éves bérleti díjat két részletben és előre kellett a város házipénztárába befizetnie. 3., A város tudta és engedélye nélkül tilos volt a bérleti jogot másra átruházni, illetőleg továbbárendálni. VaML Szvkt Ktjkv., 1816-1817. 450., 513., 545., 548. p., 1818-1819. 304-305., 321., 419-420. p. VaML Szvkt. Ktjkv., 1816-1817. 533-534-, 536., 1818-1819. 39, 55., 98, 115, 389, 419-420. p. A városházi kávéház késeibb röviden ismertetendő bővítése és átalakítása során számolták fel két, kisebb alapterületű boltot. Ezeket az 1837. április 24-től már nem adták árendába, de megszüntetésükre csak 1838-ban került sor. VaML Szvkt. Ktjkv, 586/1837-1838, 751/1837-1838. 424