Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

kül kiáltozva, szitkozódva oda nem mehet, mert ha ezt cselekedné, úgy a városi hadnagy ó'ket a toronyba csukathatja, mely büntetés alól csak 100 ft lefizetése mellett szabadulhatnak, mely összeg a hadnagyot illetné.

23 1613. szeptember végén a városi kocsmáitatás kapcsán a magisztrátus úgy határozott, hogy 1 akó után 10 dénár lefizetése ellenében mindenki mérhet bort, de a jelzett pénzösszeget az akolás után - a megválasztott akolómestereknek - rögtön meg kell adni, amennyiben ezt valaki nem akarja lefizetni, úgy annak a pincéjét lelakatolják, és ó't a borméréstói eltiltják.

24 A következő' év elején a bor árusításával kapcsolatban ismét kimondták: „egy korcsma legyen",

25 majd 1.614- március végén még szigorúbban bírságoltak. Gyorsabb városi bevételre törekvó'en mindenkinek megengedték a bormérést, de az l-l akó utáni 10-10 dénárt rögtön a hordókezdés után meg kellett adni, és ennek elmulasztása az összeg megduplázást vonta maga után.

26 Mindez azonban csak rövid ideig tartott, ugyanis április végén - a tisztújítást követően - újra kimondták: „... senki más borára ne menjen...",

11 és eló'írták, hogy tettenérés esetén a bíró a minden eljárás nélkül 1 ft-ra bírságolhatja bűnöst, a bormesterek pedig a borokat pecsételjék be. A gazda köteles volt a zsellérét figyelmeztetni, hogy a városnak újra bora van, és azt onnan kell hozni. Mindemellett a rendszabály egyik fontos mondata az volt, hogy egyszerre egy hordót kezdjenek meg.

28 1614 tavaszán az előző évi őszihez hasonlóan mindenkinek engedélyezték az akónként 10-10 dénár melletti borkimérést, a gyors bevételre törekedve a megkezdés utáni fizetést írták elő.

29 1616 augusztusában foglalkozott legközelebb a tanács a kocsmáltatással kapcsolatos rendszabással. A magisztrátus a városházán megtartott ülésében minden telkes gazda számára megengedte a bor árulását, de a zselléreket mind maguk személyében, mind társultan - a bíró peren kívüli büntetését kilátásba helyezve - eltiltotta ettől.

30 Az év december 12-én a város azon közgyűlésében pedig, amelyben minden utca képviseltette magát, a bormérésről az alábbi végzést hozták: „... minden ember az ő magok [ti. a város] borát igya ...",

31 ha bárki külső kocsmára menne, azt a bíró 1 ft-ra bírságolhatja, amelynek 2/3-a a városé, 1/3-a az övé lesz.

32 23 Kolosvári - Óvári, 1904. 130-131. p.; Dominkovits, 1994- nr. 625.; lásd még: Abai, 1943. 228. p. 24 Dominkovits, 1994. nr. 792. 25 Dominkovits, 1994. nr. 828. 26 Kolosvári - Óvári, 1904. 137. p.; Dominkovits, 1994. nr. 883. 27 Kolosvári - Óvári, 1904- 137. p. 28 Kolosvári - Óvári, 1904. 137-138. p.; Dominkovits, 1994. nr. 910. 29 Dominkovits, 1994. nr. 883. Dominkovits Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái, 1615-1617. Szombathely, 1997. (továbbiakban: Dominkovits, 1997.) nr. 1202. (Acta Savariensia; 13.) 31 Dominkovits, 1997. nr. 1263. 32 TT Uo. 42