Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Kiss Gábor: Topográfiai megfigyelések Vas vármegye Árpád-kori piachelyeihez

A különböző irányokba vezető" utak csomópontjánál létesült piachely működésére a római kori Borostyánkő-út utódaként, a középkorban létrejött pozsony-varasdi országút észak-déli irányú forgalma lehetett döntő hatással. Ne feledjük, hogy az Itáliából, a Duna-menti tájakra irányuló forgalom a 13. század közepe tájáig zömében még az Alpok hegyeit és azok keleri nyúlványait megkerülve, éppen a Nyugat-Dunántúlon keresztül, a régi Borostyánkő-út sávjában zajlott le.

4 A mai városnak nevet adó piac és magának a piactérnek a létrejötte alighanem I. Béla (1060-1063) idejére tehető, hiszen róla jegyezte fel a Képes Krónika, hogy az addig szokásban lévő vasárnapról, azaz vásárnapról „Szombati napra rendelte mind a vásárokat, ahol adtak és vettek ...".

5 Azt, hogy az egyébként először 1288-ban magyar neve alapján adatolt szombathelyi piac már a 12. században működött, kézzelfoghatóan bizonyítja II. (Vak) Béla (1131-1141) 1934-ben, a Főtéren lelt ezüstdénárja.

6 A piac, illetve a település múltjával kapcsolatban fontos egy másik régészeti megfigyelés is, nevezetesen az, hogy ez idáig a római városfalakon belül fekvő területről nem került elő a 11-12. századból származó, megtelepedésre utaló nyom. Ez alapján úgy tűnik, az egykori római belváros területén, a váron kívül csak a piactér terült el, és betelepítésére, beépítésére aztán csak a 13. századtól, a győri püspökök telepítő tevékenységének köszönhetően került sor.

7 Mivel a piac alig 200 méterre volt, az egyéb adatok alapján nagy valószínűséggel királyi birtokban lévő, és a 4. századi helytartói palota-együttes helyén felépült, 9. századi eredetű vártól, kézenfekvő, hogy forgalmát annak ispánja felügyelte. A szombathelyi vár - csakúgy, mint történetének későbbi századaiban - már ebben a korai időben is, a határvédelemben és az észak-déli irányú forgalom ellenőrzésében játszott katonai szerepén kívül gazdasági feladatokat is ellátott. Minden jel szerint központja volt ugyanis egy királyi alapítású várszervezetnek, amelyben egyebek mellett szolgálónépek (Szőllős) és udvarnokok (például Vép, Szőkefölde, Szőllős) is éltek. Terményadóikat már ekkor a várba gyűjthettek, ahol aztán a felesleget a szomszédos piacon könnyen értékesíteni lehetett.

8 A piac középpontjától jó 800 méter távolságban állt, a Szent Márton-templom (2. kép), a környék egyedüli plébániája, körülötte a temetővel. Ezt az - alighanem már ekkor élő legenda szerint, a szent szülőháza fölé emelt - egyházat látogatták a környék lakói, és haláluk után sírkertjének megszentelt földjébe temették el őket.

9 A Nyugat-Dunántúl 10-13. századi úthálózatáról: Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 100-112. p. Képes Krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. Ford. Geréb László. Bp., 1971. 68. p. Kiss Gábor: Árpád-kori érem Szombathely régi piacteréről. = LSZT 1992. 5. sz. 2 p. (Panniculus Ser. C.;5.) A szombathelyi hospestelepülésről: Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 140-145. p. 8 A szombathelyi várról: Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 115-121., 201-207. p. A szombathelyi Szent Márton-templomról: Kiss - Tóth - Zágorhidi, 1998. 121-123., 185-189. p. 402