Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Bácskai Vera: A köztér: sűrített emlék - mentális térkép

Szombathelyen is - tisztántartásával, később esetleg kitelepítésével a központból. Az utcák kövezése, a járda építése, a közvilágítás javítása, az infrastruktúra kiépítése először és elsősorban a központban, a belvárosban valósult meg. Úgy vélem, ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy e városrész volt a módosabbak lakhelye, itt emelkedtek a fontos, és nagyobb forgalmat lebonyolító középületek, hanem mert egyre inkább érzékelték a városközpont imázsformáló hatását is. A város-szépítésnek a 19. század második felében és az azt követő évtizedekben is kiemelt területe volt a belváros, annál is inkább, mert forgalmi szerepe a hitelélet kialakulásával egyre növekedett. A bankok is ide települtek, reprezentatív épületeik emelésének, különösen a dinamikusan fejlődő városokban, a régi központ szűk telkei, szerényebb házai útját állták. így a központ szépítésének sok helyen estek áldozatul a régebbi korok emlékezetét őrző épületek, sőt esetenként a térformák is. E megújult, átalakított központok ma már egy évszázad benyomásait, tapasztalatait zárják magukba, és immár ezek formálják a városlakók tapasztalatait és emlékezetét, hiszen a belváros központi szerepe sokáig fennmaradt. A 2. világháború után - nemcsak Vas megyében, és nem csak Magyarországon, de világszerte - felértékelődött a távolabbi múlt iránti érdeklődés, az ezzel való nosztalgiától sem mentes érzelmi azonosulás. Az elmúlt évtizedekben a központokat nem annyira az átépítés, mint az újjáépítés, a történelmi emlékek megmentése, a városközpont korhű helyreállítása jellemezte, és e téren sok város jelentős sikereket ért el. A jellegtelen külvárosi épületekkel, az uniformizált lakótelepi panelházakkal szemben újból a történelmi városmag adja meg a település a bel- és külföldi turistákat egyaránt vonzó egyedi arculatát, karakterét. A megújult városközpontok turisztikai, forgalmi, igazgatási központ jelentősége megmaradt, sőt fokozódott. A városi ünnepségeknek továbbra is legfőbb színtere. De megmaradtak-e, megmaradnak-e a városlakók társadalmi vegyülését, társadalmi életét szolgáló színpadnak.

7 Ismeretes, hogy a plázák, mallok egyre többek számára váltak nemcsak a legfontosabb bevásárlási központtá, multiplex mozijaikkal, éttermeikkel, szórakoztató központokká is. Sokan, főleg a fiatal generáció, ezek szűk folyosóin, labirintusain szeretnek sétálni, találkozni. Vajon átveszik ezek az új, divatos létesítmények a városközpont egykori szerepét? Budapesten - ha csak nincs valami rendezvény a Vörösmarty téren a hét végén a belváros utcáit jóformán csak turisták róják. Lehet, hogy ez csak a nagyvárosra jellemző. Lehet, és remélem, hogy ez csak múló divat. E reményemet erősíti, hogy Nyugat-Európában, ahol a plázák nagyobb múltra tekintenek vissza, a belváros megőrizte vonzerejét. Kölnben, Stuttgartban tapasztaltam, hogy a polgárok őszi-téli vasárnapjainak egyik kiemelt programja a korzózás a belvárosban. Belefér egy kis cukrászdázás, esetleg egy múzeumlátogatás is, de fontos program a sétálás, nézelődés. És úgy tűnik, e korzózásnak pontos rítusa van: kezdődik valamikor 3-4 óra tájban, és végződik 6 körül. Stuttgartban döbbenten vettem észre, hogy az utcákon hömpölygő tömeg, amikor a toronyóra elütötte a hatot, egy pillanat alatt szerteoszlott és én ott álltam egyedül. Igaz, ezek a '80-as és a korai '90-es évek tapasztalatai, de őszintén remélem, hogy a megújult, megszépült városközpontok nálunk is visszanyerik régi, hétköznapi szerepüket. 398