Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: Kincs István kőszegi apátplébános pénzügyei, 1899-1938
sősorban a püspök személyes hozzájárulásával, aki több mint 15.000 pengőt juttatott bizonyos alapok ismételt felállítására, csaknem 50.000 pengő pozitívummal zártak. 56 A Betegház Egyesület és az Energia Rt. ügyei a következő évre is áthúzódtak. A famegmunkáló gépeket májusban árverezték el, és ugyanekkor az egyesületnek a Kincs István volt elnök és Freyberger Jenő volt ügyész anyagi követeléseivel is foglalkoznia kellett. 57 ÖSSZEGZÉS Megítélésünk szerint Kincs István kitűzött céljai deklaráltan mindig felekezeti, többször egyben a városi közjót is akarták szolgálni. Az hogy ez nem sikerült voltak külső okai is, azonban a nem egyszer ellentmondást nem tűrő, a józan hangokat figyelmen kívül hagyó, ha kellett a szabályokat felrúgó viselkedése is hozzájárult az általa felépített cégek szinte egyidejű és gyors összeomlásához. Kincs eleinte elsősorban tekintélyelvi és vallásfelekezeti alapon tudta mozgósítani a hívei kezében levő tőkét, és ezzel érte el kezdeti sikereit. Ennek alapján koncentrálta az addig máshol kezelt magán- és egyházi jellegű alapítványi pénzeket, amelyeket ezután saját vagy egyháza céljaira használta. Az ellentmondást nem tűrő személyiségéből adódó kontraszelekció következtében gazdasági pályafutásának végére már csak azok az emberek maradtak/maradhattak közelében, akik szó nélkül fejet hajtottak döntései előtt, és minden tekintetben elfogadták őt, vagy azért mert helyzetüknél fogva nem mertek ellenkezni - mint a katolikus iskola tanítói, a kórház alkalmazottai - vagy azért mert közben ők is megtalálták számításukat. A tárgyilagos és olykor ellentmondó, az esetleges hibákra figyelmeztető szakemberek hamar kikerültek holdudvarából, és így ők csak a plébánosváltás után szolgálhatták Kőszegen a katolikus egyház ügyét. Ugyanekkor fordult szembe „bátran" több, egykori híve a tekintélyét és pozícióit vesztett Kincs Istvánnal. Logikusan merül fel az ellenőrzésre kötelezett felsőbb szervek - polgármester, alispán, főispán, kultuszminiszter, belügyminiszter, Pénzintézeti Központ - felelőssége abban, hogy miért és hogyan juthattak eddig az ügyek. Kérdés azonban, hogy egy magát keresztény-nemzetinek valló, a tekintélyelvűségen alapuló állami-társadalmi berendezkedésben mennyire kérhető számon az alacsonyabb rangú tisztviselőktől, hogy vádemelésig vigyenek egy olyan ügyet, amely szorosan kapcsolódott egy rendszerhűségéről helyi, megyei, sőt országos szinten is közismert katolikus apátplébánoshoz. Ismétlem, mindezekről hosszan lehetne beszélni, de egy a Kőszeg és Vidékében 1938ban megjelent vezércikk szerzője - természetesen nagyon óvatosan, sokkal finomabban jobban megvilágítja a lényeget. Ráadásul megvolt az előnye, hogy nem tűnik utólagos, netán elfogult vélekedésnek, hanem a kivételesen tisztánlátó - vagy csak kimondani merő - kortárs adja meg a választ a felívelés, a tündöklés, majd pedig a bukás okaira: „A vakonkövetők Azok az események, melyek jelenleg városunk gondolkodó közönségét foglalkoztatják, mindenekelőtt azt váltják ki az emberből: hogyan lehet évek hosszú során szinte fanatikus hévvel Vitéz dr. Nagy Miklós polgármestert ünnepelték... = Kőszegi Hírek (továbbiakban: KH) 1939. ápr. 23. 2. p.; Waldmayer Károly lemondott a kat. hitközség... = KésV 1938. máj. 8. 1. p. Hat hónappal meghosszabbították... = KH 1939. máj. 7. 3. p. 387
