Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: Kincs István kőszegi apátplébános pénzügyei, 1899-1938

A rendelethez kapcsolt szakértó'i jelentésekből kiderült, hogy a helyzet annál is súlyosabb volt, mint amilyennek a részvényesek és a kívülállók hitték. Az 1920-as évek elejéig visszanyúló vizsgálat az első idó'szak munkájának és vagyongyűjtésének elismerése mellett súlyos hiányosságokat tárt fel. A bizonylati fegyelem már kezdetektől nem létezett. A legtöbb kifizetés célját, sőt megtörténtét nem, vagy esetleg a hitelszövetkezet folyószámlájáról utólag lehetett azonosítani. A legtöbbször postai úton beérkezett pénzeket az elnök vette fel, és mindenféle hivatalos igazolás nélkül fizette be a hitelszövetkezet pénztárába. Több olyan alapot hoztak létre - többnyire több 10.000 pengő értékben amelyeket nem szerepeltettek a vagyonmérlegekben. Ahogy az 1920-as évek végén vásárolt hitelszövetkezeti részjegyeket sem, amelyeket egy óvatlan pillanatban Kincs átíratott a katolikus hitközség nevére. Ezt az utolsó pillanatban a hatósági biztos visszaszerezte, de az azok után járó, többezer pengő kamatot már nem tudta, mert azokat a csődbe került hitelszövetkezet pénztárában más követelések ellentételezése fejében zárolták. A tranzakciók zömét közgyűlési felhatalmazás nélkül hajtották végre. E kifogásra a bevált és már ismert válasz az volt, hogy a zárszámadások elfogadásával szentesítették azokat. Az már egy más kérdés, hogy a vizsgálat arra is fényt derített, hogy az utolsó években a közgyűlés úgy bólintott rá az elszámolásokra, hogy azokat a tagok nem is láthatták, igaz, az apátplébános kijelentette, hogy ő azokat átnézte és rendben levőnek találta. Az Energia Rt. felülvizsgálatakor a felmérők nem tudtak pontos vagyonmérleget készíteni, mert a gépekről - alig 3 évvel megvásárlásuk után - már nem találtak egyetlen számlát sem, így a katalógusokból és a vámdíjkönyvekből kellett megállapítani értéküket. Összesen mintegy 212.000 pengő hiányt, illetve kétes kinnlevőséget állapítottak meg. Ezzel azonban még nem volt vége a szabálytalanságok sorozatának. 1937-ben Széli József, az új belügyminiszter - még a vizsgálat hivatalos lezárulása előtt - visszaállította az egyesület önállóságát és új vezetőség választására adott utasítást, melyre 1938 januárjában került sor. A valóságból ekkor még mit sem sejtő közgyűlés dr. Freyberger Jenő és az elhunyt Nährer Mátyás kivételével szinte teljesen újjáválasztotta a régi vezetőséget, élén Kincs Istvánnal.

45 Nem árt megjegyezni, hogy a korábban alig ötventagú egyesület létszáma napok alatt 150 fölé emelkedett. A közben beérkezett alispáni rendelet, amely a hiányosságok feltárásán kívül azt is tartalmazta, hogy meg kell változtatni az alapszabályok 8. pontját, amely a választmánynak túl nagy szabadságot engedélyezett a pénzügyek kezelésében, ekkor nem kerülhetett a tagok kezébe. Közben a katolikus egyházközségben vezetőségváltásra került sor. Székely László, az új plébános által támogatott elnök, az egykori bankember Waldmayer Károly megválasztását Kincs és hívei ellenjelöltek állításával és titkos szavazással akarták megakadályozni. Erre azonban éppen a Kincs István által szerkesztett alapszabály miatt nem kerülhetett sor, mivel az csak a nyílt választást engedélyezte. Az új tisztikar négytagú bizottságot állított fel, amelynek - az elnök előzetes feltétele alapján - a hitközség anyagi helyzetének tisztázása volt a feladata.

46 A vizsgálat eredménye, mint látni fogjuk összefüggést mutatott a többi Kincs-féle gazdasági szervezettel. Visszaállították a betegházegyesület autonómiáját. = KésV 1938. jan. 16. 3. p. Waldmeyer Károlyt választották... = KésV 1938. febr. 13. 3. p. 384