Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: Kincs István kőszegi apátplébános pénzügyei, 1899-1938

tőjeként Kincs István, aki felajánlott 10.000 pengőt. Ugy tűnt, a Kincs által kilátásba helyezett összeg saját vagyonából származik, ám az apát mégis azt kérte, hogy azt a város katolikus híveinek adományának tekintsék. Ugyanakkor a hitelszövetkezet iratainak átvizsgálásakor kiderült, hogy annak vagyonából származott a pénz.

30 Kézenfekvő a kérdés: miért volt szükség az összeg eredetének eltitkolására? Valószínűleg azért, mert nyilvánvalóvá vált a hitelszövetkezet bizonytalan pénzügyi helyzete, és ezért Kincs vélhetően a közgyűlés felhatalmazását nem kérte ki.

31 A hitelszövetkezet 1937-ben roppant nehéz helyzetbe került, hiszen ekkor - az előző évi, majdnem 3500 pengő pozitívum után - hihetetlennek tűnő, 130.000 pengőnél is több veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.

32 Ennek részleteit a Kőszegi Betegház Egyesületet tárgyaló részben ismertetjük. A hitelszövetkezet alapítását követő időszakban az apátplébános hosszú ideig megelégedett az addig megszerzett posztjainak betöltésével, újabbat egyelőre nem vállalt. A sörgyár vezetésében továbbra is részt vett, és amikor 1917/1918-ban a végre nyereséges gyár eladása szóba került, annak legnagyobb ellenzője Kincs volt, aki támogatta a saját kézben való tartást, illetve a helyi pénzintézetek segítségével történő feltőkésítést. A megálmodott helyi konzorciumot azonban csak 1922-re sikerült létrehozni. Kincs Kőszegi Józseffel együtt néhány évig eredményesen vezette a gyárat, ám a gazdasági realitásokat nem lehetett átlépni: a felvevőpiac és a saját tőke szűkössége miatt 1925-ben - a korábbi hírlapi csinnadrattát mellőzve - szép csendben eladták az egyik budapesti nagyvállalat soproni érdekeltségének.

33 A sörgyár ügyét tehát azzal a Kőszegi Józseffel próbálták egyenesbe hozni, aki 1899-ben - a korábban említett affér után nem sokkal - Kőszeg város rendőrkapitánya lett, és aki nyugdíjas éveire tudatosan készülve, szabadságait arra használta fel, hogy pénzügyi és gazdasági ismereteit különböző iskolákban tökéletesítse.

34 Kincs István és Kőszegi József az Altalános Takarékpénztárban már korábban is dolgoztak együtt, mert a rendőrkapitányt 1916-ban igazgató-főkönyvelővé választották. A valamivel szorosabb együttműködés 1923-ig tartott, amikor a háborút követő gazdasági válság miatt felvetődött a két takarékpénztár egyesítésének gondolata. Kincs ellenezte, Kőszegi támogatta a tervet, míg azután az Amerikai Egyesült Államokból hazatérő apátplébánost kész helyzet elé állították. Akkor az elnök lemondott, de az egyesülést kimondó közgyűlésen már az ő beleegyezésére is hivatkozhattak a szervezők.

35 1922-ben alapították meg az Emericanum Rt-t, amelynek a plébános haláláig elnöke maradt. A cég könyvkereskedelemmel, nyomdai munkákkal és kiadói tevéGrozdits, 2004. 171-173. p. Az 1932. évi közgyűlésen mindössze azt jelzik, hogy az igazgatóság és a felügyelő bizottság lemondott éves jutalmáról. 1930-ban az erre a célra megszavazott összeg 1600 pengő volt, de a nehéz helyzet miatt ennek töredékét kapták 1932-ben. VaML SZT Cb. ir. Hitelszöv. Jkv., 1932. február 29., 1930. március 10. VaML SZT Cb. ir. Hitelszöv. Mérlegek, 1936., 1937. Söptei, 2003. 496-498., 500-502. p. Söptei Imre: Mint kenyérben a kovász. Kőszegi József (1861-1945) vázlatos életútja. = Kőszegi Lapok, 2000. 5. sz. (továbbiakban: Söptei, 1999.) 4 p. Grozdits, 2004. 142-143. p. 380